Fizetetlen szabadság Németországban
Általában nem jár, de egyes helyzetkben biztosan számíthatsz rá
A fizetésről való lemondás sok munkavállalónak okoz gondot, mivel ilyenkor a megszokott bér hiányzik a családi jövedelemből. Másrészt viszont vannak olyan helyzetek, amiknek fennállásakor mégis ezt választja, vagy ezt kell válassza a munkavállaló. Ilyenkor több kérdés is felmerül: ki fizeti ilyenkor a társadalombiztosítási járulékokat? Kötelező a munkáltatónak fizetés nélküli szabadságra engedni a munkavállalót a német jog szerint?
Fizetés nélküli szabadság: jár neked vagy önszántából adhatja a főnök?
Alapszabályként elmondható, hogy legtöbbször nem köteles a főnök fizetetlen szabadságot adni. Bizonyos helyzetekben azonban ezt nem tagadhatja meg tőled. Többek közt ezekre a szitukra kell gondolni:
- Hirtelen megbetegedés a családban
- Váratlan szükséghelyzet (pl. tűzzel, árvízzel, csőtöréssel kapcsolatos kárelhárítás)
- 12 év alatti gyermek gondozása
- Kollektív szerződésben szabályozott szituációk
- Szülői nevelési idő (Elternzeit)
- Bizonyos társadalmi feladatok ellátásának idejére (bírósági ülnök, katonai/civil szolgálat, különféle vizsgabizottsági megbízás)
Tartósan beteg hozzátartozó esetén ápoltanként egyszeri alkalommal legfeljebb 6 hónapot maradhatsz távol (Pflegezeit).
Meddig tarthat a fizetés nélküli szabadság?
Erre nincsenek konkrét törvényi előírások. A lényeg csak az, hogy a két félnek közösen kell megállapodásra jutnia a fizetetlen szabadságról.
Megillet-e a felmondás elleni védelem a fizetés nélküli szabadság idején?
Igen, bár bért nem fizet ezen idő alatt a munkáltató, erre az időre is a felmondás általános szabályai érvényesek.
És mi a helyzet a társadalombiztosítással a fizetetlen szabadság alatt?
Alapszabályként egy hónapig megmarad a munkavállaló biztosítotti státusza. Ezt követően azonban saját magának kell gondoskodni mind a nyugdíj- mind az egészségbiztosítási járulékok befizetéséről.
Érinti a fizetette szabadságnapok számát az, hogy mennyi ideig voltál fizetés nélküli szabin?
Igen, érinti. Az alapelv az, hog csak azokra az időkre szerzel jogosultságot fizetett szabadságokra, amikor munkát végeztél a munkáltatód javára. Vagyis ha nem volt munka, akkor arányosan kevesebb fizetett szabadságot vehetsz csak igénybe.
