Ugrás a tartalomra

Miért nem bízik magyar a magyarban?

Miért nem bízik magyar a magyarban?


Miért nem bízik magyar a magyarban?

 
Nemrég elég érdekes mondat hagyta el a számat (persze mindig érdekeseket mondok ;) , de ez máshogy volt az). Szóval egy társalgás keretében azt mondtam, hogy itt nem igazán barátkozunk magyarokkal. Rájöttem, milyen antiszociálisan és antimagyarul ez hangzik. Ugyanakkor mégis igaz! Vajon mi lehet az oka? Úgyhogy önkurkásztam kicsit, hogy utánajárjak a talánynak.

Először is a rossz tapasztalat, amire okként gyanakszom. Nem mondhatom, hogy volt dolgom lehúzós magyar munkaközvetítőkkel vagy munkásokkal (de ki ne hallott volna róluk), vagy lett volna kölcsönkérős honfitársam, aki nem adta meg a tartozást. Szerencsére ezek nálunk mind kimaradtak. De talán pont a bizalmatlankodás miatt. Akkor mi is a rossz tapasztalat? Az ismerkedés során az anyagiakban való kutakodás, a ki-hol-mennyit keres jellegű kérdések. Ezek adják azt a fokú „Nem bízom benned” hozzáállást, ami megnehezíti a barátkozást. Persze vannak ismerőseink itt, de leginkább régről. És az ismerős mégsem barát. Ha a rossz tapasztalat nincs is meg, mégis rengeteg rossz példát is hall az ember. Külön fórumok vannak, ahol a csalókkal foglalkoznak, őket listázzák fel, hogy minél kevesebb áldozatuk legyen. Szóval mások rossz tapasztalata ijesztene el minket?!

A kérdés csak az, mennyire jó ez így? Egészséges lenne? Sokan vallják, hogy ne bízz senkiben csak magadban. Kétlem, hogy ez lenne a jó megoldás. Ugyanakkor a túlzott bizalom csak a legritkább esetben hálálja meg magát. Ha az ember különböző Magyarok ..-ban csoportok tagja, sokféle hozzáállással találkozhat. Sok egymás oltogatásával, segítő kéz helyett kioktatással. Mondjuk ez utóbbi többször indokolt is. :D
Azon is elmélkedtem, miben lenne más, ha otthon élnénk. Rá kellett jönnöm, hogy nem sokban. Talán nem a helyszín vagy a nemzetiség számít, szimplán csak a barátságra való igény. Otthon sem volt sok barátom. Voltak néhányak, akik közül kevesen ugyan, de megmaradtak, és a mai napig szoros kapcsolatban igyekszünk lenni, 800 km ide vagy oda. Viszont tény az is, hogy nem tudok felmutatni idekint szerzett magyar barátot. A legjobb barátnőm (itt) egy itt felnőtt orosz csupaszív leányzó.

Talán nem is kellene azzal foglalkozni, milyen nyelvet beszélnek a barátaink, vagy honnan származnak. Talán csak becsüljük meg őket. Főleg az otthon maradtakat, akik hűen várnak vissza minket. Főleg őket nem szabad elfelejtenünk.