Ugrás a tartalomra

Menni vagy maradni?

Menni vagy maradni?


Menni vagy maradni?

 
A kérdés kétféleképpen is értelmezhető ugyan, de én a hazatérés vagy „haza nem térés” kérdését boncolgatnám inkább. Hiszen a kivándorlás általában kevésbé bonyolult döntés. Persze már akinek. Egyszerűen muszájból indul el az ember. Manapság már elég 1-2 rosszul sikerült hónap, meg nem kapott vagy túl kevés fizetés, és máris az ember fejére nőtt a hitel, a kocsi, a gyerek menzája. Úgyhogy apuka fogja magát, és kiballag dolgozni a jól fizető németeknek. (Reméli legalábbis.) Ha teheti viszi a családot is, de rengetegen ingáznak, mert nem tudják megteremteni a kiköltözés feltételeit. Tehát egy kis lökés, és megszületik a döntés, menni kell. A családért, a jövőért, magunkért. Na, de mint mondtam, nem ez lenne a téma.

A téma inkább a visszaút. Sokan vallják, hogy soha, de soha avagy „Nincs az az Isten.”, hogy hazaköltözzenek. Sokan ellenben honvággyal küzdenek, és amint lehet a hazatérést tervezgetik. Na, ez kicsit bonyolultabb kérdés. Tegyük vagy ne tegyük? Maradjunk addig, amíg kis pénzt spórolunk és utána térjünk haza? Vagy alapítsunk itt családot, gyűjtsük itt a nyugdíjra valót és öregedjünk meg egy másik nyelven, egy másik kultúrában. Ezzel nem mindenki képes azonosulni. Érthető okokból. Az anyanyelved az identitásod része, máshogy használod, máshogy fejezed ki magad, mint bármely más nyelven. Mégis kénytelen vagy egy másik nyelvet beszélni, ha be akarsz illeszkedni. Márpedig a beilleszkedés az alapja mindennek. Tehát mész vagy maradsz? Mindkét választásnak ára van.

A hazatérni vágyóknak lemondással kell szembenézniük. Visszakapják ugyan hazájukat, nyelvüket, de ugyanolyan kemény munkával csak harmad annyit fognak keresni, mint idekint. Ami azonnal egzisztenciális problémát vet fel. Köztudott, hogy a fizetések magasabbak, ugyanakkor a szolgáltatások idekint drágábbak, de hónap végén mégis többet sikerülhet félretenni, mint odahaza. Főleg, hogy az emberek nagy része otthon hónapról- hónapra, fizetéstől- fizetésig él. Mert ennyire elég, amiért dolgozik.  

A külföldön maradni vágyóknak pedig meg kell barátkozni a gondolattal, hogy ugyan biztosabb anyagi hátérrel rendelkeznek, de a maguk módján megfizetnek érte. Ezt az árat pedig nem pénzben szabják. Lemaradnak az aprótalpú családtagok növekedéséről (elköltözöl, ott hagyod a stréber kis unokaöcséd, aztán amikor látogatóba érkezel, egy kamaszt találsz, aki egy „szia” erejéig talán feláll az Xbox elől- mondom talán-), hiányoznak családi ünnepekről vagy osztálytalálkozókról, Nemzeti Ünnepekről, számos eseményről. Olyan eseményekről, melyek értékét talán csak távolról tanulták meg becsülni.
Mentek vagy maradtok?