Mi is volt az első meghatározó élményem odakint? A Lu*thansa-s kenyérnek nem nevezhető valamibe dugott sajt (szendvicsnek címkézve) és a színes ország. A színes megnevezés mögött valójában a számtalan bőrszínben pompázó bevándorolt lakosság lapul. Soha nem gondoltam, hogy ennyi bevándorló élhet egy országban. Ennyi náció összeszárva, ennyi kultúra egymás mellett.
Őszintén? Nem túl türelmes ember lévén azt kell mondanom, nem tudom, én hogyan tolerálnám ezt saját hazámban. Azt, hogy a buszmegállóban ácsorogva fület kell hegyezni, hogy a saját anyanyelved halld. A saját országodban. Így emelem képzeletbeli kalapom, mert az én szememben abszolút jól viselik ezt. Na persze nem a skinhead mindenkibe belekötő bandák ilyen türelmesek. Számukra és persze megannyiak számára, aki nem német, az kívülálló. Volt, van, lesz. Tehet bármit, illeszkedhet be bármennyire, dolgozhat akármilyen keményen. Hontalan marad.