Gépjármű biztosítás Németországban

Egy magyar Németországban

-


Egy magyar Németországban

2014 Június 5

Már egy jó ideje fontolgatom, most rávettem magam, hogy el is indítsam a blogom.

Bemutatkozás
Egy erdélyi származású, 81-es férfi vagyok, kb egy évtizede élek Németországban. Erdélyi vagyok. Kolozsvár mellett egy kisvárosban születtem. Kolozsváron elvégeztem egy gazdasági egyetemet (ami külömben nem sokat használt, söt soha meg nem kérdezték itt, hogy milyen egyetemre jártam) majd az egyetem után kivándoroltam. IT téren dolgozom magánvállalkozóként. Földmunkás fia vagyok. Van egy csodás felségem és 2 gyerekem. Stuttgart környékén élünk. Ennyit egyenlöre magamról.

Miért írok?

Először is köszönöm a nemetorszagi-magyarok.de szereksztőségének, hogy felajánlották a blogom tárolását. Rendes tőlük! Munkájukkal egy komoly és nagyon hasznos platformot alakítottak a németországi magyar közösség számára! Köszönöm! Remélem én is hozzá tudok egy kicsit járulni munkátokhoz!

Szóval, miért is írok? Mert meg szeretném osztani tapasztalataimat veletek. Mikor én itt elkezdtem az életemet (közel semmivel a kezemben), nem igazán volt kitől kérjek tanácsot, nem mutatott senki kisutakat (márpedig azok német földön is léteznek, és hüüüü de hasznosak!),  nem pénzelt senki (apámnak tudtommal nincs is hitelkártyája amit esetleg elkérhettem volna), nem tett senki a  fenekem alá se kocsit (nem is volt rá szügségem öszintén szólva), sem pedig lakást.

Azért kezdtem el ezt a blogot mert öszintén hiszek abban, hogy ez a világ egy sokkal, sokkal jobb hely lenne ha megosztanánk tapasztalatainkat azokkal akinek ez segítségére válik (gondolok itt konkrétan azokra akik kétségbeesésükben azon gondolkoznak hogy otthagyják családjukat és kiköltözzenek Németországba egy jobb élet reményében).

Nagyon sok negativitást tapasztalok a magyarok körében (főleg amikor a Facebook csoportokat olvasom). Nagyon sokan segítséget kérnek, ahelyet pedig lebaszást kapnak (ok...hozzáteszem, néha megérdemlik :)). Ebböl egy kicsit elegem van. Valami pedig azt súgja, hogy, ahelyett, hogy egyszerűen elkerüljem a magyarokat és a magyar Facebook csoportokat/fórumokat, belerúgjak én is honfitársaimba, vagy elkezdjek én is panaszkodni (egyszerü lenne), inkább megpróbálok egy kis pozitív energiával hozzájárulni a magyar közösségünkhöz itt, német földön.


Kinek írok?
Mindazoknak aki Németorszáagba készülnek vagy akik nemrég érkeztek és kezdenek kibontakozódni. Mindazoknak akik, úgy mint én, elhagyják (vagy arra készülnek) szülőhazájukat és családtól távol, idegen országban kezdenek új, remélhetöleg jobb életet.

Azoknak is írok akik már régebb itt vannak és/vagy tapasztaltabbak, talán sikeresebbek mint én. Mindíg is szerettem idősebbektől, tapsztaltabbaktól tanulni. Söt, saját korosztályomból alig vannak barátaim. Lehet, hogy azért mert nem tudok tölük tanulni...nem tudom. Szóval, nyitott vagyok ezen személyek hozzászólásaira, söt, nagyon kíváncsi vagyok rájuk és szívesen tanulok bárkitöl.

Nem csak nektek írok. Magamnak is! Az évek során észrevettem magamon hogy egyszerüen boldogabbá tesz az ha valakin segíteni tudok. Mindíg is sokkal jobb érzés volt adni mint kapni. Nem szeretek tartozni senkinek sem pénzzel, sem pedig szívességgel.

Miröl írok?

Mindenröl ami eszembe jut és valakit érdekel. Söt, elöfordulhat, hogy olyasmiröl írok ami senkit nem érdekel de jól esik leírni. :)

Elsösorban el szeretném mesélni a történetemet ami röviden így néz ki: 2 kofferrel jöttem ki (viszont adóság nélkül), egyedül kb egy évtizede. Ma már lefizetett lakásunk van, anyagilag nem panaszkodunk, jutott befektetésekre is böven (kiadott lakások), de ami a legfontosabb: csodálatos családot alapítottunk feleségemmel együtt és nagyon, nagyon boldogok vagyunk.

Mindezt önerőből. Senki nem talált nekem munkát, senki nem ajánlott fel ingyen szállást, söt egyik apuci/anyuci pénzére sem volt szükségünk.

Szeretném elmesélni, elmondani személyes (és talán nem mindíg helyes) véleményemet arról, milyen az élet egy magyar szemében itt Németországban. Hogyan lehet megtanulni németül, hogyan kevésbé.  Milyen magyarnak lenni itt. Milyenek a németek és miért. Miben külömböznek a magyaroktól. (ok, lehet hogy lesz itt némi általánosítás amit külömben nem kedvelek...de itt bizonyos általános tévhiteket szeretnék elsösorban feloszlatni)? Mire érdemes költeni, mire nem. Hogyan lehet spórolni, hogyan pedig egy szekér pénzt az ablakon kihajítani. Hogyan müködik a házbér. Érdemes e lakást vásárolni?  Hogyan müködnek a bankok. Hogyan lehet kölcsönt felvenni. Kell-e kölcsönt felvenni egyáltalán és mire? Hogyan müködnek a biztosítások. Milyen biztosításokat érdemes kötni. Hogyan lehet magánvállalkozást indítani. Mik ennek az elönyei, hátrányai. Hol érdemes bevásarolni és hol nem. Hogyan lehet pénzügyileg függetlenné válni és hogyan nem….és remélem lesz még energiám (ha ti is akarjátok) másra is!

Mindezen témákból nem szeretnék kioktatni senkit, söt, meggyőződésem, hogy sokat tanulhatok én is. Amit le fogok írni az csupán az eddigi tapasztalataimra épül. Mindent megkérdöjelezhettek amit írok! Egy egyszerü emberek vagyok, semmi több...viszont sikerült életemet úgy alakítsam hogy boldog legyek, legyen idöm a családra és ne keljen aggódjak a jövőmről.

Nem vagyok semmiben szakértő. Főleg pénzügyi téren nem. DE, nagyon elszomorító milyen sok magyar (vagy bármilyen más háttérrel rendelkező személy) mennyire felkészületlenek pézügyileg (mégis, sokszor úgyérzem, hogy a magyarok általában jobb pénzügyi génekkel rendelkeznek mint a németek, csak nem tudják mindíg hasznosítani).

Célunk az hogy 5-7 éven belül feleségem is és én is feladjuk a munkánkat miután pénzügyi függetlenséget értünk el. Ami annyit jelent hogy a befektetéseink jövedelme fedezi minden költségünket. Utánna életünk végéig gyerekeink nevelésére és a családra fektessük életenergánk nagy részét ahelyett hogy külömböző munkáltatónak vagy ügyfélnek végezzünk durván 65 éves korunkig egy olyan munkát amit nem szívesen végzünk. Lehet, hogy viccesnek hangzik és már hangosan nevettek rajtam….de nem az. Ha számításaink beválnak és a helyzet nem változik, 7 év  a maximum. Megjegyezem, nem lottózunk. Egyszerüen dolgozunk és mellette 2 gyereket nevelünk.

Remélem, hogy tudtok értékesíteni egy-két tanácsot valamint és is tanulhatok valamit TŐLETEK, hogy célomhoz közelebb kerüljek...

Miröl NEM írok?

Nem fogok senkinek sem munkát ajánlani. Nem fogok senkinek sem munkát keresni. Tisztázzuk ezt elöre! Spóroljátok meg azt az emailt!

Nem fogok helyesen írni. Ha valamilyen helyesírási kérdésben nem vagyok biztos, nem fogom elövenni a SZTAKI-t! Nem kérek helyesírási kommenteket csak ha egyáltalán nem értitek mi a mondanivaló. Ez a blog nem a magyar nyelvtanról szól. Azt tapasztalom, hogy nagyon sokan azzal foglalkoznak fórumokon¨facebookon, hogy kijavítsák a másik szövegét és közben esetleg leidiótázzák. Az ilyen nyelvtani szakembereket Nyelvészbarmoknak hívom. Akkor is amikor az illetö mondanivalója teljesen értelmes minden kis nyelvtani hibát a fejéhez vágnak ahelyett, hogy elgondolkozzanak arról mit is mondott! Ha ez a hobbyd, üzt máshol. Ne itt.

Ezenkívül most éppen nem jut olyan téma az eszembe amit teljsesen ki szeretnék zárni. Gondolom azért világos, hogy ez egy blog nem pedig egy jótékonysági szolgáltatás ahol mindenkinek a problémáját megoldom. Annyi idöm nincs gyerekek...

Hogyan írok?

Már azért lassan ráéreztetek hogy eléggé közvetlen vagyok és joggal gondolhatjátok, hogy itt ott elcsördülhet néha egy “bazzeg”. Igyekszem azért civilizáltan viselkedni.

A nyelvtant feljebb tisztáztuk. Nem másért, de 4 nyelvet beszélek és, meggyőződésem, hogy azért sikerült ezeket folyékonyan megtanulni mert nem a nyelvtannal kezdtem. Egyetlen nyelvet kezdem a nyelvtannal (a franciát) amit 8 évig próbáltam elsajátítani. Reménytelenül.

Meddig írok?

Az is lehet, hogy ez volt az utolsó postom, ha senkit sem érdekel amit írok. Külömben fogalmam nincs.

Mivel kezdjem?

Fogalmam nincs...pár téma eszembe jutott feljebb.... Szerintetek mivel kezdjem?

*Firssítés: hozzátenném, hogy nem szeretnék ezzel a bloggal senkinek semmit eladni, nem vagyok MLM-es, nem vagyok semmiféle üzleti tanácsadó vagy biztosítás közvetítö. Tuti kevesebbet keresek mint egy Daimleres, Boschos vagy Porsches mérnök de volt pár jó üzleti ötletem amivel fö munka mellett kerestem pluszba még egy pár 10 ezer eurót. Ezek sem olyan üzletek amiket nektek bármiképpen el szeretnék adni már csak azert sem mert elavultak azóta és nem müködnének. Egy egyszerü blogger vagyok aki az elmúlt 1 év alatt Németországban rájött pár dologra, szabadidejében nem csak TV-zett hanem elolvasott pár gazdasági és anyagi függetlenségröl szóló könyvet és blogot és nem ugy gondolkodik mint egy átlagos munkás aki nyugdíjig dolgozni fog. Nem fogok nektek rizikós üzleteket ajánlani, nem fogok tözsde tanácsokat adni (mert nem értek hozzá) viszont elmesélem majd, hogy én mennyit veszítettem zöldfülüként a tözsdén. Minden cikkemben megtudtok valamit rólam. Valós a történetem. Nem kell kövessétek, de remélhetöleg hibáimból és sztorimból tanultok valamit. Nem fogok adni nektek egy lépésröl-lépésre leírást arról hogy hogyan fogtok meggazdagodni vagy függetlenné válni. Ez nem arról szól. Viszont a könyveket amiket elolvastam, a blogokat amiböl tanultam meg fogom említeni és igen, nagyon fogom ajánlani nektek. Szóval aki szkeptikus, legyn türlemes. Aki elvárja hogy megmutassam neki hogyan fog a semmiböl lakást venni, az csalódni fog.

Ha írtok egy emailt (amit megkaptok ha feliratkoztok a hirlevélre) a helztetetekkel és kíváncsiak vagytok, hogy én mit tennék a helyetekben, szívesen válaszolok nektek a blogomban (ha van idöm), neveteket biztos nem fogom nyilvánosságra hozni. Nagy az esély arra hogy egy más olvasó sokkal jobban tud nektek ötletekkel segíteni a hozzászólásokban.

Még arra kérnélek benneteket hogy, ha szeretnétek hogy hozzászóljak a kommenjeitekhez akkor ezt itt az oldal aljában tegyétek meg (minden cikk esetében). Nem kell regisztrálni, ez egy egyzerü beépített facebook komment. Ha név nélkül szeretnétek hozzászólni akkor azt is megtehetitek a másik komment funkcióval (oda viszont regisztrálni kell). Ha a Facebookon kommenteltek valamilyen csoportokban, több mint valószinü hogy nem fogom látni...

Minden konstruktív hozzászólást szívesen látok. Jó olvasást.

  • Hozzászólások

5 Comments:

  1. Default User Picture
    Kicsiandijún 05, 2014 22:40 DU

    Erdekesnek tunik az otlet, bar nem vagyok nagy blog-olvaso :)) talan azzal kezdhetned hogy miert pont nemetorszagot valasztottad? Udv, andi

  2. Default User Picture
    Ggergojún 05, 2014 22:40 DU

    Nekem tetszik az ötlet és a stílus is! Kíváncsi vagyok hogyan vágtál bele anno és hogyan csinálnád most?!

  3. Default User Picture
    nyuszko81jún 05, 2014 22:40 DU

    WOW... mennyi visszajelzés! Jó tudni hogy van odakinn 1-2 ember akit érdekli amit írok! Szerintem e következö cikkemben eléggé el eszek foglalva csak a kérdéseitek megválaszolásával. A hoszabb témáknak külön cikekt hagyok!

    U.I: a Facebook Commentek mindenkinek látszódnak?

  4. Default User Picture
    nyuszko81jún 05, 2014 22:40 DU

    ami a leg meglepö számomra, az az, hogy minden egyes komment teljesen normális volt. Úgyértem még senki sem anyázott, hülyézett, barmozott. Még sem haltak ki a normális magyarok? Megnyugtató és motiváló! (közben tudom.... lesz ez még így se'!)

  5. Default User Picture
    boogeyjún 05, 2014 22:40 DU

    tetszenek az eddig leirtak.. kiváncsian várom a folytatást.. én és a párom pont ennek a történetnek az elején vagyunk, nagyon kis különbséggel

     

-
Kövesd Nyuszkót Facebookon

Legolvasottabb cikkeink

-
Scroll to Top