Ugrás a tartalomra

Magyarkaffee - 2014.07.16


Magyarkaffee - 2014.07.16

2014 julius 16

Sziasztok!

Átlagos magyar család vagyunk aki megelégelték a pénz gondokat és elindultak 3 gyerekkel a nagyvilágba. Mindent hátrahagyva mamát, papát, dédiket, testvéreket, nagybácsikat nagynéniket (csakhogy nehogy kimaradjon valaki). Tirolban kezdtük .

Szegény embert még az ág is húzza... Összeakadtunk véleményem szerint a legdilisebb főnökkel. Egy hónap után felajánlotta, ha felújítunk egy lakást akkor olcsón lakhatunk ott. Beköltöztünk a gyerekekkel a hotelba. Két szoba, fürdő. Konyhánk az nem volt. Hűtő pedig a terasz. Még jó, hogy hideg volt. Mindenképpen dolgozni akartunk tehát belementünk a lakás felújításba. Hónapokig úgy dolgoztunk, hogy a férjem 8-17 óráig, 17.30- amíg a vendégek ki nem fulladtak. Így mindig volt valaki a gyerekekkel. Közben lakás felújítás: lebontottuk az egész mennyezetet, szigetelés, kartonozás, glettelés, festés, szőnyegpadló, konyha építése. Szóval tényleg éjjel-nappal dolgoztunk. A főnök ahol csak lehetett keresztbe tett nekünk. Mindenbe beleszóltak, miért beszélünk a gyerekkel  magyarul, miért nem viszi a gyerek a saját táskáját,  mit csinálunk munka után, miért nem halad a felújítás? Hozzá kell tennem, hogy a gyerekek nem beszéltek egy szót sem németül mikor kiköltöztünk. Délután sokat kellett velük foglalkozni. De két hónap után át tudtunk költözni a lakásba. Ahogy beköltöztünk. Felhánytorgatta, hogy nem mi cseréltük ki az ablakokat és végeztük el a külső szigetelést. "Nem erről volt szó. Nem tartottuk magunkat a megbeszéltekhez." A férjembe ahol csak tudott belekötött mármint a hotelben ahogy a munkáját végezte. Igazából mentségünkre legyen szólva senki nem bírta mellette sokáig. Kivéve a felszolgálók és a szobalányok ők nem voltak vele közvetlen kapcsolatban. De még a vendégekkel is bunkó volt, gondolom még most is az.

Csak egy eset: A vendég beült az étterembe hogy Skype-oljon a beteg gyerekével, mert ö otthon maradt. A szobákban nincs internet, lobbyban nem tudott, mert ment a foci EB és szó szerint kidobta az étteremből. Sajnáltam a nőt, már majdnem sírt. Eléggé fel vot utána háborodva. Egyszóval Ö volt a tökéletes Osztrák.

Találkoztatok már ilyen emberrel? Történt veletek is ilyen?

Az gondolta, hogy a gyerekek miatt biztosan ott maradunk és azt csinál velünk amit akar. De tévedett. A férjemnek  munka után sok volt a három kis gyerek egyedül. Téli szezonban 2 hónapig nem volt szabadnapom. Majd beteg lettem nem bírtam felkelni 2 napig, felhívott a főnökasszony és ordított a telefonba, hogy miért nem tudtam megelőzni a betegséget? Ki fog most helyettem dolgozni?
Eddig bírtuk. Szerencsére a vendégek között volt egy család és a férfi magyar volt. Ráadásul egy helyen is laktunk Magyarországon. Ő felajánlotta, hogy náluk dolgozhatna a férjem csak lakást kell találni Németországban. Ekkor ezerrel lakást kerestünk. Egy szabadnappal nem volt egyszerű. Sajnos előfordult, hogy megegyeztünk az ingatlanossal és amikor aláírtuk volna szerződést lemondták. Végül is találtunk egy lakást ingatlanirodán keresztül, de a gatyánk is ráment: Kaució, provízió, egy havi bérlés előre és a költözés.

A férjem előbb felmondott, hogy festeni, javítani tudjon és már idegekkel sem bírta. Az utolsó havi bérünket vissza tartották kaució gyanánt. Ekkor felhívtam az Arbeitskammmert és megkérdeztem lehet-e ilyen. Ők mondták, hogy ezt nem teheti meg. Ha nem fizet ki jelentkezzek. Amint meg volt Németországban a lakás én is felmondtam. Na még csak akkor kezdődött a ramazúri. Azért mert a férjem és a főnök nem tud együtt dolgozni nekem nem kell elmennem. Fel voltak háborodva és leordították a fejemet. Senkinek nem kívánom ezt 3 hetet. De végre költözhettünk. 
Itt szeretném megköszönni barátainknak, sógornőmnek és nagynénémnek, hogy segítettek a költözésben és a takarításban. Apropó takarítás, festés 8 hónap bent lakás után újra kellett festeni az egész lakást és a pasi elemlámpával nézett meg mindent úgy kellett kitakarítani. Addig nem engedett el minket. Egész nap ott vártunk a lakásban a gyerekekkel, hogy nézze meg és vegye át a lakást. Át jött megnézte. Nem jó! Ezt meg, ezt takarítsátok ki! Este 7 kor éhesen fáradtan ültünk be az irodába, majd közölte, hogy egy havi bért nem fizettünk ki, valamikor és most még az egész hónapot levonja. Mindent pontosan kifizettünk, átvételi elismervényt csak az első hónapról adott, mert rájött, hogy azt felhasználhatom ellene.A szerződésünkben az áll, hogy ingyen lakhatunk a hotelba.Tehát még 750 Euróval kevesebbet fizetett. Gondolkodtam, hogy felhívom még egyszer a tiroli Arbeitskammert, de örültem, hogy megszabadultunk ettől az embertől. Végre elindulhattunk az ismeretlenbe, de talán egy jobb élet felé.

Gondolom az érdekelne titeket, hogy a gyerekek ezt mind hogyan vészelték át. Az első időszak nagyon nehéz volt. Látni, hogy az iskola udvaron a gyereked oldalt áll, mert nem tud beszélni senkivel. Azt nem kívánom senkinek. Még most is nehéz leírnom. Ő most viccesen így meséli, hogy "Ültem a padban a tanár mutogatott a könyvre és beszélt, egy kukkot sem értettem. Nem tudta, hogy nem értem?"Az óvodába ment a két fiú ők egy csoportban jártak az óvónők elmondása szerint ők sem értik, de a játékon keresztül megértik egymást. Főleg a nagyobbik, kicsivel már nem volt ilyen egyszerű. Amikor egyedül maradt, mert a bátyja is iskolába ment reggelente mindig sírt. Később kiderült, hogy előfordult kiabált az óvónő vele. Kiabált,mert azt hitte nem figyel pedig csak nem értett németül. Szóltam is de a Kicsiben ez benne maradt. Féltettük őket újra neki indulni egy másik országba, de megbeszéltük és ők is tudták miért csináljuk. A gyerekeimre nagyon büszkék vagyunk abszolút német tudás nélkül félév alatt sikerült beilleszkedniük. Az iskolában a tanárok nagyon kedvesek voltak (az igazgatónak a felesége is magyar volt). A dolgozatnál mondták, hogy a gyerekek leírhatják magyarul is a választ. Nagyon szeretném megköszönni a támogatást az ottaniaknak csak kedves és rendes emberekkel találkoztunk ( persze kivéve a főnököt és a kiabálós óvónőt akiken igazán sok múlott volna). Még egyszer külön köszönet az igazgatónak és a tanároknak akik sok türelemmel és odafigyeléssel segítették a gyerekeimet. Persze ez otthon is előfordul, hogy nem megy úgy minden ahogy kellene, de egy idegen országban eléggé el van veszve az ember. Nincs tisztában a jogaival, a szabályokkal, fél hogy elveszíti a munkáját. 

Vannak kérdéseitek az osztrák munkavégzéssel kapcsolatban, milyen papírokra van szükség, mit kell elintézni, ha tudok szívesen válaszolok. Nektek is van hasonló vagy teljesen más történetetek osszátok meg velem!!! Szép napot!

Manó összess cikke itt olvasható!