Ingrid leváltotta a 90 ezer forintos ápolói fizetést 3000 euró nettóra


Ápolóként kezdett új életet családjával Németországban

Előfordul, hogy miután megosztunk egy-egy olvasó beszámolót arról, hogy hogyan kezdtek új életet Németországban honfitársaink, újabb beszámolókat kapunk emailen. Ez történt ebben az esetben is. A szerkesztőségünk egy betegápolótól kapott egy emailt akinek valamivel több mint tíz éve elege lett a magyar ápoló fizetésből és kitelepült Németországba. Mogosztjuk veletek Ingrid (a nevet változtattuk )történetét. Fogadjátok szeretettel, és várjuk a ti beszámolótokat is, ha úgy gondoljátok meg szeretnétek osztani honfitársaitokkal akik esetleg a kiköltözés előtt állnak. Emailcímünk a kapcsolat oldalon található.

Íme a levél: 

2011 május. Akkoriban irták alá Magyarországon a zöld utat az unios országokban. Nekem OKJ 54  ápoló végzettségem volt, és egy háziorvosi rendelőben dolgoztam 90.000 Ft-ert. A fizetésem a havi  rezsire sem futotta, holott saját házunk volt (hitel mentes). A férjem magán vállakozó volt auto  szerelő mühelyt üzemeltetett. Akkoriban nagyon nem volt bevétele, vagy csak épp annyi ami a napi  betevőt tette ki, pár ezer Ft . Két lányunk akkor 6 és 11 évesek voltak. Volt hogy a krumplis tészta is gondot okozott ...megvenni a hozzá valókat. Na akkor döntöttem el, hogy ennyi! Megyek nyugatra. 

Mivel se német nyelv tudásom, se semmim nem volt, még csak pénzem sem, kerestem hirdetéseket.  Egyszer jelentkezett egy ember aki akkor már 40 éve Németországban élt, hogy ápolókat vinne ki.  Jelentkeztem. Irta hogy menjek fel Pestre, onnan majd elhoz. Mondtam neki, hogy annyi pénzem  sincs hogy oda menjek (Pécsröl). Rendben... lejött értem. Elindultunk ki... az ismeretlenben.  

Gondolatok: hogy mit fogok itt csinálni ha nem értem a nyelvet? Elvitt Hannoverbe, akkor már 30  orája uton voltam, és sirtam. Ott egy idős otthonba landoltam. Kértem hogy ez nem fog nekem  menni, vigyen vissza Münchenig, majd haza megyek vonattal. Mondta az ember rendben „kislány”  holnap elvisz Ingolstadtba ahol amugy is az öccse hoz ki embereket az Audi gyárba. Végig izgultam a napot, mire jött egy telefon, hogy mégis maradhatok itt Bayernba egy otthonban. El is vitt oda, de  nem volt nyelv tudásról papirom. Mondta nem gond, ök le igazolják. Ott is hagyott, boldoguljak  magam. Meg is lett, az a hely adta nekem a kezdeteket. Pár hónap alatt látták, hogy tudok valamit  ápolásban, és szorgalmas vagyok. A bejelentéseket egy német nő csinálta akinek mai napig is hálás vagyok. 

Eltelt egy év, havonta utazgattam haza, mert a család ugye otthon volt, főleg a két lányom.  Helferként akkoriban 1300 eurót kaptam, ott lakhattam a házban ahol dolgoztam ingyen. Igen ám,  de így hogy hozom ki a családomat? Akkoriban se internetenem, se laptop, se okostelefonom nem volt nekem. Magyar a közelbe sem, aki talán segithet.

Jött egy vezetőség váltás az otthonban, és közölte  hogy muszáj lakást keresni. Mondom ok. Találtam egy 1 szobás lakást 12km-re a munkahelyemtől  ami történetesen egy általános iskola melett volt. A lányaimat mindig kihoztam a szünidőkre persze a férjemmel. Egyszer a nagyobbik lányom meg szólalt, hogy “anya... én is ide akarok járni suliba”.  Mondom ok, de nem tudsz németül. Mondta : nem gond, majd megtanulok.

1 év múlva  már itt is maradtak, de még mindig csak 1500 Eurot kerestem. A lakás elvitt 500-at. de kijöttek. A  két lányom hamar meg tanultak németűl, én még szenvedtem vele, hogy meg legyen az  Annerkennung hogy ne helferként dolgozzak. A nagyobbik lányom szintén az ápolói pályát  választotta, a kisebbik most kezdte. Nagyon szeretik, pedig se hétvége, se ünnepnap. 

Most ott  tartunk, hogy a saját lányommal együt dogozunk egy klinikán, nagyon jó pénzért, és nem  szakadunk meg a munkába, mint a Pflegeheimban. 3000 euró nettó fizetés nekem elég, hogy itt kényelmesen  megéljek. A lányom csak mert az egyéves helfer Ausbildung-ot csinálja, havonta 950 eurót kap.  Apu is dolgozik, ő is kap nyilván fizetést, és a nagyobbik lányom barátja, akit szintén Magyarországról  hoztunk ki, a Happy Dognál kapott munkát, ahol mát 4 éve van, és megbecsülik. 

Én nem bántam meg, hogy kijöttem. A nagy lányom a párjával már másik lakásban élnek, mi a kisebbel egy 100 négyzetméteres  lakásban élünk, München közelében. Klinikán dolgozunk, és rettentöen szeretem, hogy itt élünk.  Már nem gond a nyári nyaralás sem. 

Csak ennyi... 

Aki kitartó, annak  megéri maradni.

Legolvasottabb cikkeink

-
Scroll to Top