250 euróval a zsebében vágott neki Németországnak
Kevés pénzzel és kevés nyelvtudással új életet kezdett Németországban
Egyik régebbi beszámolónkhoz szólt hozzá egy hölgy, aki azt állíttotta, hogy csupán 250 euróval és kevés német nyelvtudással jött ki Németoszágba. Kíváncsiak voltunk a sztorijára és megkérdeztük beszámolna e nekünk és persze nektek arról, hogy hogyan csinálta.
Ez a sztori és hasonló beszmolók nem azért születnek, hogy meggyőzzünk bárkit is, hogy kevés pénzzel vágjon neki egy többé-kevésbé ismeretlen új életnek, hanem mert meggyőződésünk, hogy sokak számára inspiráló lehet az, ahogyan neki sikerült például a németet megtanulnia.
Ismerjétek meg tehát Anikót és lássuk hogyan sikerül újéletet kezdenie Németországban és hogyan tanult meg németül.
"A történetem 2015-ben kezdődött, még közmunkásként dolgoztam egy irodában havi 51 ezer nettóért. Ez hideg vízre sem volt elég, ezért hétvégente napszámba jártam, mezőgazdasági munkával egészítettem ki a keresetemet. Legdrágább barátnőm, aki akkoriban Münchenben házi gondozóként dolgozott, meglátogatott, elbeszélgettünk a helyzetemről. Hirtelen kirobbant belőle a számomra sorsfordító mondat: Nem fogom ölbe tett kézzel végignézni, hogy te ebben a szegénységben tönkremész! Nem sokkal azután jött egy tőle üzenet, telefonszám és pár szó: Hívd fel őket, beszélnek magyarul!
Mindjárt felhívtam a barátnőmet: de hát én nem akarok ápolni!
- Nem ápolás, ez egy cég, gyári meló, hívd fel! Amúgy meg te tanultál németül, úgy emlékszem.
Elnevettem magam:
- Persze, 20 évvel ezelőtt egy tanévet, szerinted mire emlékszem?
- Nem baj, csak hívd fel, de most azonnal!
Felhívtam és valóban egy magyar férfi vette fel, aki nagyon szűkszavúan csak annyit mondott, hogy xy email-címre német nyelvű életrajzot kér. Hú. Azt még magyarul se írtam soha, feladták a leckét rendesen. Leültem és "google a barátod" alapon valahogyan egy mintával, online német szótárral összehoztam és elküldtem.
Egy jó 2 hétig nem történt semmi, amikor július vége felé megcsörrent a telefonom. Német szám volt, megörültem, felvettem és azonnal lepánikoltam, mert egy női hang valami rettenetes gyorsan németül hadart. Amennyire tudtam, megpróbáltam felvenni a beszélgetés fonalát. Engem keresett és kérdezte, hogy érdekel-e még a munka Németországban. Persze, hogyne. Tudok-e azonnal jönni? Pechemre nemmel kellett válaszolnom, így az okot is el kellett magyaráznom, hogy a munkáltatóm elküldött egy pár hetes tanfolyamra, ami még 1 hétig tart és ha nem vizsgázok le, akkor ki kell fizetnem az árát. Így csak augusztusban tudok indulni. Ekkor megszólalt magyarul és azt mondta:
- Gratulálok, átment a nyelvi teszten!
(Hogy mi? Te jó ég, akkor engem semmi nem tud legyőzni, ha ez a semmi tudás elég volt)
Aztán folytatta a hölgy, elmondta, hogy többen is vannak, akik augusztusban szeretnének kezdeni, megnézni, hogy beférek-e a csoportba, ha igen, akkor jelzi a szállásadó felé, hogy érkezem és visszaszól.
Néhány nap múlva újra hívott és örömhírt közölt: minden rendben, jöhetek! Email-ben küldött egy címet, ahol várni fognak.
Mivel már többször hallottam-olvastam átverésről, hogy kiment valaki és a megadott címen sehol semmi, esetleg építkezés volt, a munkahely nem létezett, stb., óvatosságból utánanéztem a neten a címnek és valóban volt ott egy munkaerő közvetítő.
De hogyan jutok oda??? Barátnőmet felhívtam és megosztottam vele a jó hírt, hogy mehetek Németországba, illetve az aggodalmam, hogy fogalmam sincs, hogyan indulok el. Autóm ugyanis nem volt akkor még. A barátnőm megnyugtatott, küldött egy számot egy utaztató cégtől. Felhívtam és kaptam helyet szerda esti indulással. Mindezt hétfőn! Atyaég, van röpke 2 napom felmondani, papírokat, csomagolást, meg mindent IS intézni!
SIKERÜÜÜLT! Akkora szerencsém volt, hogy a munkáltatóm minden hó 3-án, vagy 4-én fizetett, esetemben azonnal átutalta a fizut még arra a pár napra is augusztusban. Előző hétvégi napszámos pénzecskémből volt még, plusz a fizut összeraktam, eurót vettem, kereken 250-et. Gondoltam, ha 100 eruóba kerül a kifelé út, akkor szuper, mert ha nem vár senki, ha áthúzás, 100-ért mindjárt haza is tudok menni.
Így érkeztem 2015 augusztus 6-án Németországba. Természetesen a munkahely létezett, a szállás is, magyar nőkkel kerültem egy szobába, akikkel másnap már dolgozni mentem. Az első fizetésig abból a 150 euróból kellett kijönni, de megoldottam. Megkerestem a létező legolcsóbb kenyeret (55 cent), a legolcsóbb margarint (85 cent) és így húztam ki 6 hétig. Ha nagyon vagány akartam lenni, akkor a legolcsóbb felvágottat is megvettem, de csak óvatosan, mert az drága volt, 99 cent! A szombatok valóságos ünnepnapok voltak, mert a szombati munkák alkalmával a cég rendelt nekünk kaját, gyönyörű, gazdagon megpakolt szendvicseket. Biztos hülyén hangzik, de van olyan, hogy egy ilyen étel boldoggá tesz :).
2015-ben sok magyarral dolgoztam együtt, így nem volt akkora gond, hogy alig-alig volt nyelvtudásom. De valahol éreztem, hogy ez így kevés lesz a megmaradáshoz. Körülöttem volt azért bőven más külföldi, lengyelek, románok, bolgárok, olaszok, törökök, németek, csupa szorgalmas, vidám kolléga. Része akartam lenni a csapatnak, beszélgetni akartam velük, érteni őket, beszállni a viccelődésekbe, megismerni őket és magamat megértetni.
És akkor jött F. (nevezzük csak így ;) ), aki egy hatalmas "Alles klar" kiáltással berobbant a terembe (és az életembe). Megláttam és kiesett a kezemből a spakli. Sose láttam még ilyen pasit: magas volt, izmos, karcsú, elbűvölő jelenség, mint egy félisten és.... NÉMET! ;( De az az igazi, valami rettenetes dialektussal, hogy még a német kollégák sem mindig értették. Mint kiderült, berlini. Bár nem értettem, de láttam, hogy jó fej, mindig segítőkész, ha valakinek nem megy valami, hozzám is odalépett, ha látta, hogy bajlódom. Kedveltem, de kommunikálni nem tudtam vele. Ennek egyetlen módja volt: el kellett kezdeni tanulni. De hogyan?
Először egy magyar csajszi mutatott telefonos appokat, amiket ingyen le lehet tölteni, hallgatni. Belevágtam. Magam is meglepődtem, milyen gyorsan lehet így tanulni! Aztán a Youtube-on is találtam német nyelvleckéket, meg a Facebook-on is egy csomó oldalt, ahol rövidke meséket, történeteket lehetett hangoskönyv formában hallgatni, alatta a feliratot olvasni, így mindjárt a német helyesírást is tanulhattam. Egyszercsak kinyílt körülöttem a világ! Érteni kezdtem, amit beszélnek az emberek. Aztán jött a nagy ötlet: elkezdtem könyveket beszerezni. Mivel mindig is imádtam olvasni, úgy voltam vele, miért ne? Az első könyveket végig szótárazva olvastam ki, de összállt a kép. Aztán szenvedélyemmé vált és mindig újabb és újabb regényekkel bővült a könyvtáram. Kb a 8. könyv után nem kellett többé szótár. Igazi könyvmoly módjára falom a német nyelvű könyveket és bár mindig megfogadom, hogy nem kell több, rendszerint látok valami újat, érdekeset a Kauflandban :).
Happy end? Igen! F. a "germán félisten" 3,5 éve a párom ;)."
Köszönjük Anikónak a beszámolót és bátran kommentelhettek a cikk alá. Anikó biztosan érdeklődően követi a hozzászólásokat és talán válaszol is rájuk.
A kommentek között is érdekes rövid beszámolók jelentek meg. Idézünk párat:
Marianna: "Én 2011 febuár 3.n 2000ft-l a zsebemben egy ápoĺói diplomával egy vadidegen ffi autójába ültem be 56 évesen kijöttem ausztriába ápolni szinte 0 nyelvtudással. Azóta kint élek és már sajátotthonom van. Itt lettem nyugdíjjas. Metudtam egyedűl teremteni magamnak a jövőmet. Azóta is hálás vagyok annak a ffi-nak hogy becsületes volt nem csapott be és segített engem ebben ismeretlenűl. Ha valaki akar célt is ér de azért tenni is kell."
Gyula: "Ez év augusztusában mozgássérültként kb. 190 €-val, kb. ennyit kapok a magyar államtól, elindultam egy bringával és egy cicával az új élet irányába.
Szeptemberben a születésnapi ajándékom egy lakhatás és egy munka lett az ajándékom.
Most brutto 2400 € a keresetem. Januárban elkezdem intenzíven tanulni a nyelvet, hogy tovább tudjak lépni az életemben."
Attila: "Hát ismerős a helyzet. Én maradék 90 ezer ft váltottam euróra. Majd ebből éltem 2 hónapig. Mindenből a legolcsóbbat. 3 hónap útán már durván 4200 euróm volt. Persze hálás vagyok mert a cég állta a szállásomat. Az autó hitelem árát fedezte is amiért itthon magyarba 4 évig szenvedtem. Amikor fateromnak is rendeztem lehetőséget, aki fél életét le dolgozta éhbérért. Az lett a hobbija számolta az eurót. Majd könnyes szemmel azt mondta egyszer soha nem volt ennyi pénzem. Szoval ennyit erről. Ex kollégám szutyok opellel vágott neki Németországnak hogy miért ???? Mert 65ezer fotintos nyugdíjból nem lehet megélni !!!! Hajrá Magyarország Hajrá Magyarok Ugye????!!!
Igenis akinek esze van egy kis bátorsága nyugodtam fusson neki. Idővel meglátja nem volt hiábavaló próbálkozás. BUÉK mindenkinek"
Olga: "Ez is egy igen szép történet, de a miénk a párommal talán még érdekesebb. Mi 50 és 58 éves fejjel, myelvtudás nélkül, gyalogosan, 3 kutyus társaságában, 70 euróval, 3 hátizsákkal indultunk el szerencsét próbálni, mert Magyarországon elviselhetetlen helyzetbe kerültünk. A házunkat, autónkat elárverezték, nem kaptunk vidéken munkát, pestre bejárni mem volt pénz, így szinte az éhenhalás fenyegetett bennünket. Valami kipattant a fejünkből, hogy ez így nem mehet tovább. 2014. március 3.-án indultunk el ( - 1 és - 7 fok) között voltak az éjszakai hőmérséklet. A duna partján aludtunk, és buszmegállóban. De túléltük, 6 hét után érkeztünk Passauba, és két hét múlva már dolgoztunk. Cukkorépát, és kukoricát kapáltunk 2 hónapig. Azután gyorsan törzéntek az események. Ma házat bérelünk, autónk van, én kórházban vagyok segédápoló, ugyanis a magyar végzettségem nem fogadható el, mert a magyar állam nem vezette rá az EU előtti bizonyítványokat az euban elfogadható listára. Így 800 Euroval kevesebbet kapok havonta, pedig szinte ugyanazt a munkát végzem mint az ápolók. Minket senki nem várt, nem volt szállás, segítség magyar emberektől. Az elsö szállást a munkaadónk ajánlotta fel, egy fából épült kerti tárolót. De valami csoda folytán, 3 hónappal később megváltozott az egész életünk. Ez a 8 év nekünk ajándék volt, persze rengeteg munkával, és nélkülözéssel. De élünk, és mostanra jól élünk. Ez a mi történetünk."
-
Ez a sztori és hasonló beszmolók nem azért születnek, hogy meggyőzzünk bárkit is, hogy kevés pénzzel vágjon neki egy többé-kevésbé ismeretlen új életnek, hanem mert meggyőződésünk, hogy sokak számára inspiráló lehet az, ahogyan neki sikerült például a németet megtanulnia.
Ismerjétek meg tehát Anikót és lássuk hogyan sikerül újéletet kezdenie Németországban és hogyan tanult meg németül.
"A történetem 2015-ben kezdődött, még közmunkásként dolgoztam egy irodában havi 51 ezer nettóért. Ez hideg vízre sem volt elég, ezért hétvégente napszámba jártam, mezőgazdasági munkával egészítettem ki a keresetemet. Legdrágább barátnőm, aki akkoriban Münchenben házi gondozóként dolgozott, meglátogatott, elbeszélgettünk a helyzetemről. Hirtelen kirobbant belőle a számomra sorsfordító mondat: Nem fogom ölbe tett kézzel végignézni, hogy te ebben a szegénységben tönkremész! Nem sokkal azután jött egy tőle üzenet, telefonszám és pár szó: Hívd fel őket, beszélnek magyarul!
Mindjárt felhívtam a barátnőmet: de hát én nem akarok ápolni!
- Nem ápolás, ez egy cég, gyári meló, hívd fel! Amúgy meg te tanultál németül, úgy emlékszem.
Elnevettem magam:
- Persze, 20 évvel ezelőtt egy tanévet, szerinted mire emlékszem?
- Nem baj, csak hívd fel, de most azonnal!
Felhívtam és valóban egy magyar férfi vette fel, aki nagyon szűkszavúan csak annyit mondott, hogy xy email-címre német nyelvű életrajzot kér. Hú. Azt még magyarul se írtam soha, feladták a leckét rendesen. Leültem és "google a barátod" alapon valahogyan egy mintával, online német szótárral összehoztam és elküldtem.
Egy jó 2 hétig nem történt semmi, amikor július vége felé megcsörrent a telefonom. Német szám volt, megörültem, felvettem és azonnal lepánikoltam, mert egy női hang valami rettenetes gyorsan németül hadart. Amennyire tudtam, megpróbáltam felvenni a beszélgetés fonalát. Engem keresett és kérdezte, hogy érdekel-e még a munka Németországban. Persze, hogyne. Tudok-e azonnal jönni? Pechemre nemmel kellett válaszolnom, így az okot is el kellett magyaráznom, hogy a munkáltatóm elküldött egy pár hetes tanfolyamra, ami még 1 hétig tart és ha nem vizsgázok le, akkor ki kell fizetnem az árát. Így csak augusztusban tudok indulni. Ekkor megszólalt magyarul és azt mondta:
- Gratulálok, átment a nyelvi teszten!
(Hogy mi? Te jó ég, akkor engem semmi nem tud legyőzni, ha ez a semmi tudás elég volt)
Aztán folytatta a hölgy, elmondta, hogy többen is vannak, akik augusztusban szeretnének kezdeni, megnézni, hogy beférek-e a csoportba, ha igen, akkor jelzi a szállásadó felé, hogy érkezem és visszaszól.
Néhány nap múlva újra hívott és örömhírt közölt: minden rendben, jöhetek! Email-ben küldött egy címet, ahol várni fognak.
Mivel már többször hallottam-olvastam átverésről, hogy kiment valaki és a megadott címen sehol semmi, esetleg építkezés volt, a munkahely nem létezett, stb., óvatosságból utánanéztem a neten a címnek és valóban volt ott egy munkaerő közvetítő.
De hogyan jutok oda??? Barátnőmet felhívtam és megosztottam vele a jó hírt, hogy mehetek Németországba, illetve az aggodalmam, hogy fogalmam sincs, hogyan indulok el. Autóm ugyanis nem volt akkor még. A barátnőm megnyugtatott, küldött egy számot egy utaztató cégtől. Felhívtam és kaptam helyet szerda esti indulással. Mindezt hétfőn! Atyaég, van röpke 2 napom felmondani, papírokat, csomagolást, meg mindent IS intézni!
SIKERÜÜÜLT! Akkora szerencsém volt, hogy a munkáltatóm minden hó 3-án, vagy 4-én fizetett, esetemben azonnal átutalta a fizut még arra a pár napra is augusztusban. Előző hétvégi napszámos pénzecskémből volt még, plusz a fizut összeraktam, eurót vettem, kereken 250-et. Gondoltam, ha 100 eruóba kerül a kifelé út, akkor szuper, mert ha nem vár senki, ha áthúzás, 100-ért mindjárt haza is tudok menni.
Így érkeztem 2015 augusztus 6-án Németországba. Természetesen a munkahely létezett, a szállás is, magyar nőkkel kerültem egy szobába, akikkel másnap már dolgozni mentem. Az első fizetésig abból a 150 euróból kellett kijönni, de megoldottam. Megkerestem a létező legolcsóbb kenyeret (55 cent), a legolcsóbb margarint (85 cent) és így húztam ki 6 hétig. Ha nagyon vagány akartam lenni, akkor a legolcsóbb felvágottat is megvettem, de csak óvatosan, mert az drága volt, 99 cent! A szombatok valóságos ünnepnapok voltak, mert a szombati munkák alkalmával a cég rendelt nekünk kaját, gyönyörű, gazdagon megpakolt szendvicseket. Biztos hülyén hangzik, de van olyan, hogy egy ilyen étel boldoggá tesz :).
2015-ben sok magyarral dolgoztam együtt, így nem volt akkora gond, hogy alig-alig volt nyelvtudásom. De valahol éreztem, hogy ez így kevés lesz a megmaradáshoz. Körülöttem volt azért bőven más külföldi, lengyelek, románok, bolgárok, olaszok, törökök, németek, csupa szorgalmas, vidám kolléga. Része akartam lenni a csapatnak, beszélgetni akartam velük, érteni őket, beszállni a viccelődésekbe, megismerni őket és magamat megértetni.
És akkor jött F. (nevezzük csak így ;) ), aki egy hatalmas "Alles klar" kiáltással berobbant a terembe (és az életembe). Megláttam és kiesett a kezemből a spakli. Sose láttam még ilyen pasit: magas volt, izmos, karcsú, elbűvölő jelenség, mint egy félisten és.... NÉMET! ;( De az az igazi, valami rettenetes dialektussal, hogy még a német kollégák sem mindig értették. Mint kiderült, berlini. Bár nem értettem, de láttam, hogy jó fej, mindig segítőkész, ha valakinek nem megy valami, hozzám is odalépett, ha látta, hogy bajlódom. Kedveltem, de kommunikálni nem tudtam vele. Ennek egyetlen módja volt: el kellett kezdeni tanulni. De hogyan?
Először egy magyar csajszi mutatott telefonos appokat, amiket ingyen le lehet tölteni, hallgatni. Belevágtam. Magam is meglepődtem, milyen gyorsan lehet így tanulni! Aztán a Youtube-on is találtam német nyelvleckéket, meg a Facebook-on is egy csomó oldalt, ahol rövidke meséket, történeteket lehetett hangoskönyv formában hallgatni, alatta a feliratot olvasni, így mindjárt a német helyesírást is tanulhattam. Egyszercsak kinyílt körülöttem a világ! Érteni kezdtem, amit beszélnek az emberek. Aztán jött a nagy ötlet: elkezdtem könyveket beszerezni. Mivel mindig is imádtam olvasni, úgy voltam vele, miért ne? Az első könyveket végig szótárazva olvastam ki, de összállt a kép. Aztán szenvedélyemmé vált és mindig újabb és újabb regényekkel bővült a könyvtáram. Kb a 8. könyv után nem kellett többé szótár. Igazi könyvmoly módjára falom a német nyelvű könyveket és bár mindig megfogadom, hogy nem kell több, rendszerint látok valami újat, érdekeset a Kauflandban :).
Happy end? Igen! F. a "germán félisten" 3,5 éve a párom ;)."
Köszönjük Anikónak a beszámolót és bátran kommentelhettek a cikk alá. Anikó biztosan érdeklődően követi a hozzászólásokat és talán válaszol is rájuk.
A kommentek között is érdekes rövid beszámolók jelentek meg. Idézünk párat:
Marianna: "Én 2011 febuár 3.n 2000ft-l a zsebemben egy ápoĺói diplomával egy vadidegen ffi autójába ültem be 56 évesen kijöttem ausztriába ápolni szinte 0 nyelvtudással. Azóta kint élek és már sajátotthonom van. Itt lettem nyugdíjjas. Metudtam egyedűl teremteni magamnak a jövőmet. Azóta is hálás vagyok annak a ffi-nak hogy becsületes volt nem csapott be és segített engem ebben ismeretlenűl. Ha valaki akar célt is ér de azért tenni is kell."
Gyula: "Ez év augusztusában mozgássérültként kb. 190 €-val, kb. ennyit kapok a magyar államtól, elindultam egy bringával és egy cicával az új élet irányába.
Szeptemberben a születésnapi ajándékom egy lakhatás és egy munka lett az ajándékom.
Most brutto 2400 € a keresetem. Januárban elkezdem intenzíven tanulni a nyelvet, hogy tovább tudjak lépni az életemben."
Attila: "Hát ismerős a helyzet. Én maradék 90 ezer ft váltottam euróra. Majd ebből éltem 2 hónapig. Mindenből a legolcsóbbat. 3 hónap útán már durván 4200 euróm volt. Persze hálás vagyok mert a cég állta a szállásomat. Az autó hitelem árát fedezte is amiért itthon magyarba 4 évig szenvedtem. Amikor fateromnak is rendeztem lehetőséget, aki fél életét le dolgozta éhbérért. Az lett a hobbija számolta az eurót. Majd könnyes szemmel azt mondta egyszer soha nem volt ennyi pénzem. Szoval ennyit erről. Ex kollégám szutyok opellel vágott neki Németországnak hogy miért ???? Mert 65ezer fotintos nyugdíjból nem lehet megélni !!!! Hajrá Magyarország Hajrá Magyarok Ugye????!!!
Igenis akinek esze van egy kis bátorsága nyugodtam fusson neki. Idővel meglátja nem volt hiábavaló próbálkozás. BUÉK mindenkinek"
Olga: "Ez is egy igen szép történet, de a miénk a párommal talán még érdekesebb. Mi 50 és 58 éves fejjel, myelvtudás nélkül, gyalogosan, 3 kutyus társaságában, 70 euróval, 3 hátizsákkal indultunk el szerencsét próbálni, mert Magyarországon elviselhetetlen helyzetbe kerültünk. A házunkat, autónkat elárverezték, nem kaptunk vidéken munkát, pestre bejárni mem volt pénz, így szinte az éhenhalás fenyegetett bennünket. Valami kipattant a fejünkből, hogy ez így nem mehet tovább. 2014. március 3.-án indultunk el ( - 1 és - 7 fok) között voltak az éjszakai hőmérséklet. A duna partján aludtunk, és buszmegállóban. De túléltük, 6 hét után érkeztünk Passauba, és két hét múlva már dolgoztunk. Cukkorépát, és kukoricát kapáltunk 2 hónapig. Azután gyorsan törzéntek az események. Ma házat bérelünk, autónk van, én kórházban vagyok segédápoló, ugyanis a magyar végzettségem nem fogadható el, mert a magyar állam nem vezette rá az EU előtti bizonyítványokat az euban elfogadható listára. Így 800 Euroval kevesebbet kapok havonta, pedig szinte ugyanazt a munkát végzem mint az ápolók. Minket senki nem várt, nem volt szállás, segítség magyar emberektől. Az elsö szállást a munkaadónk ajánlotta fel, egy fából épült kerti tárolót. De valami csoda folytán, 3 hónappal később megváltozott az egész életünk. Ez a 8 év nekünk ajándék volt, persze rengeteg munkával, és nélkülözéssel. De élünk, és mostanra jól élünk. Ez a mi történetünk."
-
