Gépjármű biztosítás Németországban

Online csoportok = cirkusz a köbön

-


Online csoportok = cirkusz a köbön

Újra és újra belefutni olyan posztokba, ahol az elkeseredett népek otthonról keresgélik németországi új „otthonukat” (vagy nevezzük bárminek), új barátaikat, orvosaikat, kedvenc mirelit pizzájuk fellelhetőségi helyét.

Az, ha nem tudunk valamit normális. Nem tudhatunk mindent, és logikus, ha nem tudjuk, kérdezzünk. Ezzel nincs is semmi baj. Bizonyos keretek között. Épeszű keretek között. De amikor az informatívnak induló csoportokból személyes üzenőfal lesz, ráadásul olyan tartalmakkal színesítve, amire a kutya sem kíváncsi, na az zavaró.  Vagy gyermekünk kórházba szállítása helyett Fbookon megérdeklődni, hol is van ügyelet, vagy mit is csináljunk, na ez meg ijesztő. Hová halad a világ? Hová tartunk mi benne? Mindezen csak rontanak az olyan súlyos helyesírási hibák –lehet nálam is keresgélni, biztos lehet is találni :D -, amikor saját Szülőhazánk nevét nem tudjuk leírni ( ilyen böszmeségekbe futni mint : magyar ország, Magyar ország, Magyar Ország, ahol az ember könnyes szemmel saját haját tépi. Tiszteljük meg annyival magunkat, társainkat, ha nem tudunk valamit leírni, hát kérdezzük meg jó öreg Google barátunkat. Gépelés közben éppen kéznél van. Még ingyen is van. Mi kellhet még? A –ba, -be, -ban, -ben közötti különbségeket ezek után meg ne is hozzuk inkább szóba. Persze amint megemlíti valaki a bejegyzés alatt, kitör a háború, és olykor értelmezhetetlen mondatok röpködnek, anyázásokkal színesítve.
Ezt úgy általánosságban mindenféle csoportban szerzett tapasztalataim alapján írtam. A különböző külföldi magyarok csoportjai specifikusabbak. Ott megfűszereződik a fentebb említett lakáskereséssel, ahol is minimális pénzért akarunk monumentális méretű, lehetőleg szép környéken lévő olcsó rezsijű álom lakást. Nem, nem lesz. Vagy a nyelvtudás és (sokszor) végzettség nélkül, de jó órabérért, lehetőleg szép szállással álláskeresések. Ilyenkor mindig azon gondolkozom, hol élnek ezek az emberek? Rám mindig rám sütik, hogy álmodozó vagyok, idealista olykor még naiv is. De ilyen vad álmokat még sosem láttam magam előtt. A legijesztőbbek mégis azok, akik kijönnek, se lakás, se munka, se pénz, csak internetkapcsolatuk van, amit arra használnak, hogy minél több csoportban kérjenek segítséget. Őket sajnálom a leginkább. Nem volt senki, aki megmondja nekik, hogy mekkora butaság ez? (Mindig a különböző tehetségkutatók jutnak eszembe, ahol leégeti magát az illető, mert a „barátaim szerint jó a hangom”, közben a repedt fazék hozzá képest szépen cseng.)
De hol is kezdtem? A csoportoknál. Jó lenne, ha sikerülhetne (idealista) ezeket a csoportokat ésszerű keretek között használni, és nem kapna frászt az ember, ha véletlen beleolvas egy-egy bejegyzésbe. Jó tudom, lépjek ki,ha nem tetszik. De azért csatlakoztam, hogy értékes (!!) információkat cserélhessek ki, vagy érdekes cikkeket olvassak. Nem azért, hogy megtudjam, ki mit főzött, vagy esik-e a hó áprilisban (igen, esik). Informatív, fontos és témába vágó cikkekért nyomtam azt a lájkot és tettétek velem együtt még sokan.

 

-

Legolvasottabb cikkeink

-
Scroll to Top