Gépjármű biztosítás Németországban

Mindenhol ott vagyunk

-

2016.04.11, 23:55 schedule
hontalan perm_identity

Mindenhol ott vagyunk

Mindenhol ott vagyunk

 
A németországi kezdetem kezdetén, ami Észak - Rajna- Vesztfália tartományban volt, nem igazán találkoztam magyarokkal. Pontosabban egy magyar lányt ismertem meg, akit speciel még úgy is hívtak, mint engem. Vicces volt, hiszen otthon soha senkivel nem találkoztam még, aki a nevem viseli. Nem mintha ritka név lenne, de valahogy mégis elkerült az élmény. Na de, itt első németországi magyar ismerősömmel közös nevet viseltünk. A történet persze egyáltalán nem erről szól. :D Arról szól, hogy egy éves tartózkodásom alatt alig hallottam magyar szót. De mi is az az alig? Az, hogy a buszon nem kellett suttognom a telefonba, ha magyarul beszéltem, mert tudtam, nem ért senki. Nem tudom, mennyit változott azóta „odafent” a helyzet.

Amikor megérkeztem Bajorországba, azonnal feltűnt, mennyivel több magyar él itt. Teljesen logikus, hiszen sokkal közelebb van Magyarországhoz ez a tartomány, néhány röpke óra alatt megtehető távolságra. De még mindig nem volt túl sok a megismert, vagy felismert magyarok száma. Volt egy érdekes empirikus kísérletem erre. Persze leginkább megfigyelésen alapult. Ahogy korábban említettem, dolgoztam egy gyorsétterem üzletében Bajorországban. Munkásságom elején hatalmas kuriózum volt, ha volt egy magyar vendégem. Mindig beszélgettünk kicsit, itthon pedig meséltem, ki volt, milyen volt. Aztán elkezdett változni a dolog. A havi egy vendégből heti egy vendég lett, a heti egyből pedig napi egy. Sőt olykor napi 2-3. Aztán már nem számoltam. Általánossá vált a magyar szó a postán, a boltban (főleg a Lidlben), a buszon, és a kínai étteremben. Ez utóbbi élmény ihlette meg ezt a posztot.

Egyik kedvenc éttermünk egy kínai étterem, ahol már 3 magyar dolgozóba is belefutottunk. Néha cserélődnek, de a magyarság maga marad. Most azonban elmentünk egy másik kínai étterembe, az előzőtől teljesen függetlenül, és ki gondolta volna, de magyar pultostól rendelhettem a második üdítőm. Ekkor sejlett fel bennünk, hogy hihetetlen mértékű ez a növekedés. Hiszen mondhatnánk, hogy biztos csak eddig nem futottunk bele ennyi magyar emberbe. De nem lenne életszerű, hiszen nem járunk csukott füllel. Egyre több a magyar idekint, és ez a tendencia növekszik.

Nem tudom hová vezet ez. Nem attól tartok, mi lesz itt, hanem attól, mi vagy ki lesz otthon. Megértek mindenkit, aki elindul. Mi sem véletlenül vagyunk itt. Ugyanakkor sajnálom, hogy ez kell ahhoz, hogy az ember élhessen, jobban élhessen. Mert nem az az általános, hogy meggazdagodni költözik ki az ember fia- lánya. Hanem sajnos megélni. Amire otthon sokkal rosszabbak az esélyek. Így továbbra is vándorolni fognak a népek, ide vagy más „fejlettebb” országokba, melyek jelenleg élhetőbbek. Mert ez a kulcs. Egy élhető országra van szükség, ahol a hónapról hónapra helyett, jobb életet élhetünk.

Korábbi cikkeim ITT olvashatók

-

Legolvasottabb cikkeink

-
Scroll to Top