József: Sok poklot jártam meg ezen esztendő alatt
József beszámolója: Sok poklot jártam meg ezen esztendő alatt
Az én németországi élményeim! Le szögezem 54 évesen alig tudással és alig pénzel jöttem ki Chemnitzbe péknek. A főnök nagyon rendes volt és segített mindenbe és meg előlegezte a lakás kaukciót. Eleinte minden szép volt és nem voltak problémák, de jöttek sorba a gondok! A nyelvtudás hiánya, a helyi kollégák piszkálódásai, majd mindennek tetejébe egy határon túli magyar be lépése mely sok problémát és gondot okozott! Meg jegyzem semmit nem kaptam ingyen mindenért fizetni kellett. Na ezen dolgok fényébe új munkát kerestem, ami bizony egy nyelvet épp hogy makogó embernek nem volt egyszerű! Ugye mellette azért ott volt a kor is ami nem jelentett előnyt.
Azóta egy helyen dolgozom a nyelvel kínlódok de már egy éve itt vagyok! Nem keresem gazdagra magam de annyit tudok haza juttatni amit otthon kerestem és nem nyúlok hozzá ami azért előny. De szenvedek a magánytól az egyedül léttől és attól hogy nem akkor megyek haza mikor szeretnék. Nem vagyok otthon ha gond vagy öröm van! Egyedüli boldogságom Lipcsébe élő keresztlányom annak családja valamint az unokám kit édesapja nevel, mivel ő német és a bíróság neki ítélte.Az életem mindig a családom volt,párom, gyermekeim,unokáim.Tehát szenvedve veszem tudomásul hogy ez van. Az itteni egy év alatt valami formába kapcsolatba kerültem segítőkész és lehúzós emberekkel.
A segítőkész személyek nagyon sokat lendítettek sokszor rajtam amit nagyon sok tisztelettel köszönök nekik!! a lehúzósokat meg megpróbálom elkerülni. Amiben tudok én is megpróbálok segíteni hisz tudom néha egy cím vagy pár szó milyen sokat jelent.Most egy év távlatából összegezve voltak szép napok /pláne mikor itt volt a párom és az unokám/ de bizony voltak könnyes napjaim is! Nehéz pláne a nyelv ismeret hiánya ami néha hoz kellemetlen vagy éppen morbid perceket! Nehéz a magány a kuporgatás hogy minél többet tudjak haza juttatni.És nem beszélve szeretteim hiányáról.Nem panaszkodni és nem dicsekedni akarok csak le írom hogy én hogy élem ezen dolgokat meg! Hogy mi az mi a határon túli embert illeti? Egy fiatal ember ki nálam lakott igaz egy hétig mert ott vége volt!! Mikor meg mondta mit ehetek, ihatok mikor nézhetek TV-t és mikor kértem hogy takarékoskodjon a melegvizzel vagy az árammal válasza hogy nem én fizetem nem érdekel! És mikor meg kértem a távozásra akkor neki állt áskálódni a főnöknek hogy én milyen szemét vagyok vele. Tudjátok ti hogy naponta hányszor hallgattam hogy nekem meg jár mert határon túli vagyok!! Ja és nincs kölcsön akkor csak egy bunkó vagy!! Csak ennyi de nekem elég volt!!
Azért azt még hozzá teszem ez az egy év alatt elvesztettem mostoha apámat,öcsémet, és unoka testvéreim közül is elmentek,és nem beszélve sok jó és igaz barátról! Tudjátok milyen érzés volt a szülinapomon megtudni hogy épp most hunyt el a testvérem? Vagy mikor otthon kórházba került párom.gyermekem, vagy éppen az unokám és biz nem kis problémával. Vagy mikor nem tudtam elmenni a lányom esküvőjére? Mind ezen dolgok nélkülem történtek az otthonomtól ezer km távol sokszor haltam meg lelkileg! Sok poklot jártam meg ezen esztendő alatt!
Ez egy szóval elmondva NEHÉZ!!
----------------
Azóta egy helyen dolgozom a nyelvel kínlódok de már egy éve itt vagyok! Nem keresem gazdagra magam de annyit tudok haza juttatni amit otthon kerestem és nem nyúlok hozzá ami azért előny. De szenvedek a magánytól az egyedül léttől és attól hogy nem akkor megyek haza mikor szeretnék. Nem vagyok otthon ha gond vagy öröm van! Egyedüli boldogságom Lipcsébe élő keresztlányom annak családja valamint az unokám kit édesapja nevel, mivel ő német és a bíróság neki ítélte.Az életem mindig a családom volt,párom, gyermekeim,unokáim.Tehát szenvedve veszem tudomásul hogy ez van. Az itteni egy év alatt valami formába kapcsolatba kerültem segítőkész és lehúzós emberekkel.
A segítőkész személyek nagyon sokat lendítettek sokszor rajtam amit nagyon sok tisztelettel köszönök nekik!! a lehúzósokat meg megpróbálom elkerülni. Amiben tudok én is megpróbálok segíteni hisz tudom néha egy cím vagy pár szó milyen sokat jelent.Most egy év távlatából összegezve voltak szép napok /pláne mikor itt volt a párom és az unokám/ de bizony voltak könnyes napjaim is! Nehéz pláne a nyelv ismeret hiánya ami néha hoz kellemetlen vagy éppen morbid perceket! Nehéz a magány a kuporgatás hogy minél többet tudjak haza juttatni.És nem beszélve szeretteim hiányáról.Nem panaszkodni és nem dicsekedni akarok csak le írom hogy én hogy élem ezen dolgokat meg! Hogy mi az mi a határon túli embert illeti? Egy fiatal ember ki nálam lakott igaz egy hétig mert ott vége volt!! Mikor meg mondta mit ehetek, ihatok mikor nézhetek TV-t és mikor kértem hogy takarékoskodjon a melegvizzel vagy az árammal válasza hogy nem én fizetem nem érdekel! És mikor meg kértem a távozásra akkor neki állt áskálódni a főnöknek hogy én milyen szemét vagyok vele. Tudjátok ti hogy naponta hányszor hallgattam hogy nekem meg jár mert határon túli vagyok!! Ja és nincs kölcsön akkor csak egy bunkó vagy!! Csak ennyi de nekem elég volt!!
Azért azt még hozzá teszem ez az egy év alatt elvesztettem mostoha apámat,öcsémet, és unoka testvéreim közül is elmentek,és nem beszélve sok jó és igaz barátról! Tudjátok milyen érzés volt a szülinapomon megtudni hogy épp most hunyt el a testvérem? Vagy mikor otthon kórházba került párom.gyermekem, vagy éppen az unokám és biz nem kis problémával. Vagy mikor nem tudtam elmenni a lányom esküvőjére? Mind ezen dolgok nélkülem történtek az otthonomtól ezer km távol sokszor haltam meg lelkileg! Sok poklot jártam meg ezen esztendő alatt!
Ez egy szóval elmondva NEHÉZ!!
----------------
