Interjú a "Frankfurti mesék" blog írójával:
Hogy talált munkát, talnulta meg a németet és miről ír blogjában? A "Frankfurti mesék" blogger bemutatkozik.
Szerkesztőségünk igyekszik minél több olyan embernek a sztoriját bemutatni nektek aki itt Németországban kezdett új életet. Az a szándékunk, hogy idővel a beszámolók teljes skáláját lefedjük, azért, hogy mindazok akik ide készülnek minél reálisabb képet alkossanak Németországról és a beilleszkedés folyamatáról.
Az utóbbi időben honfitársaink blogokat is kezdtek írni tapasztalataikról. Ezeket megpróbáljuk feltérképezni, hiszen hol lehet egy átfogóbb, reálisabb képet alkotni az itteni életről ha nem ilyen blogokon?
Nos, egy ilyen bloggerrel beszélgettünk el, mégpedig Gabival, a "Frankfurti mesék" blog írójával. Megtudtuk hogyan sikerült beilleszkednie, munkát, állást találnia, miről ír a blogjában és egy pár tippet is kicsaltunk nektek belőle.
NM: Gabi, örülünk, hogy megosztod tapasztalataidat a nagyvilággal blogodon. Kezdjük talán egy rövid bemutatkozással. Mióta élsz Németországban? Hogyan kezdted?
Gabi: Kicsit több, mint 4 éve élek Németországban, 2013. szeptember végén, 30 évesen érkeztem Frankfurtba, ahol azóta is élek. Fél éve éltem a városban, amikor megismerkedtem a párommal, aki azóta már a férjem. Egy privát főiskola titkárságán dolgozom kicsit több mint egy éve, előtte egy hotel bárjában és a recepcióján dolgoztam.
NM: Hogy kerültél ki Németországba?
Gabi: Az öcsémen keresztül, ő akkor már két éve élt Frankfurtban. Folyamatosan győzködött, hogy menjek, és költözzek át Németországba, mert mennyivel jobb mint Anglia. (Természetesen ez csak az ő szubjektív véleménye.)
Korábban egy rövid ideig együtt laktunk Londonban, akkoriban én még mindig ott éltem, majd amikor éreztem, hogy szeretnék eljönni a városból, úgy döntöttem, hogy adok egy esélyt Németországnak annak ellenére, hogy sem a nyelvet nem beszéltem és az országban is csak egyszer, egy rövid látogatás alkalmával jártam előtte.
NM: Nehéz volt a beilleszkedés? Könnyebb, vagy nehezebb mint Londonban?
Gabi: Először nem éreztem jól magam, mert senkit nem ismertem az öcsémen kívül. Mivel neki akkor már egy tanulással és munkával tarkított, kialakult élete volt, nem tudtam és nem is akartam folyamatosan rajta lógni. Mindenképpen szerettem volna ismerősöket, barátokat találni, ami meglepően nehezen ment. Előtte Londonban néhány nap alatt a munkahelyemen megismerkedtem néhány lánnyal, így ha nem is kötöttem életre szóló barátságokat, de legalább volt kivel beülni kávézni, beszélgetni. Ez Frankfurtban nagyon lassan alakult ki.
-
NM: Mi volt a legnehezebb?
Gabi: Az, amit egyébként a legjobban szeretek egy új országba való beilleszkedés során. Frusztráló, hogy nincs helyismeretem, a nyelvet sem beszélem rendesen, nincs munkám, lakásom, barátaim. Ez nehéz, de szerencsére Németországba érkezve már tudtam, hogy majd ez vár rám, így igyekeztem a problémák megoldására koncentrálni. Mivel ezeket valahogy meg kellett oldani, nem volt más választásom, ezért eszméletlen adrenalin és önbizalom löketet adott, amikor először aláírtam a munkaszerződésem vagy átvehettem a lakáskulcsot. Szerencsés vagyok, hogy a testvérem már itt volt, mert így tudott egy-két kérdésemre válaszolni, néhány helyre el is kísért, úgyhogy igazán nagy nehézségbe szerencsére nem ütköztem.
NM: Gondolom a német nyelv azóta megy. Hogy sikerült megtanulnod, illetve milyen tanácsaokat tudsz adni nyelvtanulásra?
Gabi: Igen, folyékonyan beszélek, de nem tökéletesen, sokszor tévesztek el alapvető nyelvtani szabályokat is beszéd közben. Amelyek persze bosszantóak, mert a kimondás pillanatában már hallom, hogy rosszul egyeztettem. De a német már csak ilyen, rengeteg befektetett energiát igényel az igazán magas szinten való megtanulása. Én nyelviskolában tanultam a B2 szintig, azóta otthon igyekszem gyakorolni. Sajnos nincsenek trükkök, olyan ez, mint a fogyókúra, ha az ember egészségesen étkezik és mozog akkor lefogy, pontosan úgy, ha szorgalmasan tanul és gyakorol, akkor megtanulja a nyelvet. De ezt könnyebb mondani mint véghezvinni, nekem is többször kellene elővennem a könyvemet.
NM: Állást hogyan sikerült találj és milyen tanácsokat tudnál adni álláskeresőknek?
Gabi: Legelőször ugyanahhoz a hotellánchoz adtam be a jelentkezésemet, amelynél anno Londonban is dolgoztam, szerencsére felvettek a szálloda egyik bárjába úgy is, hogy csak angolul beszéltem akkor. Onnan pedig az évek során felküzdöttem magam a recepcióra, majd sikerült a vendéglátásból is kilépnem. Tanácsolni talán azt tudom, hogy a jelentkezésünk, a fényképünk az önéletrajzhoz, az önéletrajzunk és minden egyes dokumentum amelyet egy állásra való jelentkezés során kérnek tőlünk kifogástalan legyen. A nyelvtudás esetleges hiányát pótoljuk extra szorgalommal, pontossággal, kedvességgel és rugalmassággal. Közhely, de hinni kell az embernek magában. Rengeteg kollégám volt a hotelben főiskolai, egyetemi végzettséggel Kelet-Európából, akik a nyelvet jobban beszélték mint én, de nem mertek váltani. Nekem ebben sokat segített a férjem is, aki folyamatosan mondta, hogy legalább próbáljam meg, és adjam be valahova máshova a jelentkezésemet.
NM: Talán a legnagyobb kihívás a németországi letelepedésben a lakáskeresés jelenti. Ti ezt hogy oldottátok meg?
Gabi: Lakáskeresésnél ugyancsak komolyan kell venni a rengeteg dolgot, amelyet kérnek a jelentkezőktől, és minden egyes papírt egy mappába összekészíteni. Nekem szerencsém volt a lakással kapcsolatban, először ismerősöknél laktam, majd rajtuk keresztül találtam egy kiadó szobát. Utána ismerkedtem meg a férjemmel és hamar odaköltöztem az egy szobás bérelt stúdió lakásába. Másfél éve pedig találtunk egy nagyobb, kényelmes lakást magunknak.
NM: Hogy született döntés hogy blogot írj? Miről szoktál írni?
Gabi: A családomat és a barátaimat informáltam így először az angliai majd a németországi életemről. Anno webnapló jellege volt az írásaimnak, leírtam, hogy mikor mit csináltam, ott hogy éreztem magam, stb.. Elég hamar rájöttem, hogy örömet okoz és kikapcsol az írás, így egyre több időt töltöttem a bejegyzések megírásával és szerkesztésével. A jelenlegi blogom, amelyet Frankfurtba költözésem óta vezetek – Frankfurti mesék néven – egy személyes blog, amelyet a frankfurti életünk inspirál. Sokat írok a városról és a látnivalókról, mellette pedig a saját életünkről, a németországi tapasztalataimról.
-
NM: Melyik cikkedre vagy legbüszkébb? És miért?
Gabi: Egy konkrét cikket nem tudok kiemelni, de szeretem azokat az írásaimat, amelyekben a kulturális különbségekből adódó vicces szituációkról mesélek. Ezek a helyzetek általában váratlanul egy étteremben, a varrófiúnál, vagy még anno a szálloda recepcióján bukkantak fel.
A „Bemutatom a szomszédom“ című interjúsorozatot is szívesen szerkesztem, mindig érdekes elolvasni, hogy más emberek hogyan illeszkedtek be, hogyan boldogulnak Németországban.
NM: Egyik bejegyzésedben olvastam, hogy az akkor munkanélküli férjednek érdekes "világmegváltó" ötletei/tervei voltak. Mik voltak ezek es miket sikerült megvalósítanotok?
Gabi: Az összes tervében egy valami volt közös, hogy a németországi hideg tél elől egy melegebb, déli vagy trópusi országba költözzünk. A „leglényegesebb“ az volt, hogy olyan helyre menjünk, ahol az év nagy részében papucsban lehet flangálni. A lehetséges helyszín folyamatosan változott, volt szó Portugáliáról, Spanyolországról, sőt Thaiföldről is, de végül elvetettük az ötletet. Európán belül Németországnál szerintem nincs jobb hely egy biztonságos és kényelmes élet felépítésére, így mivel szeretnénk családot alapítani, mindketten rájöttünk, hogy érdemes Frankfurtban maradnunk. Ha lesz lehetőségünk a csodára, hogy saját kisbabánk szülessen, akkor szeretnénk neki vagy nekik a legjobb lehetőségeket megadni, hogy egy nyitott, befogadó, remek oktatási rendszerrel rendelkező országban nőjenek fel.
NM: Végezetül, ha lenne három dolog amit tanácsolnál egy magyarnak aki Németországba készül, mi lenne az?
Gabi: Az első, hogy a jelenlegi munkahelyén kérjen egy ajánlólevelet (németül: Zeugnis) amikor felmond. Ez itt Németországban nagyon fontos.
A második dolog, hogy csomagoljon magával alázatot, bátorságot és némi pénzt is.
A harmadik pedig, hogy próbálja meg a nyelvet magas szinten elsajátítani, segít a beilleszkedésben.
A blogot itt olvashatjátok: Frankfurt mesék
