Félelem a kudarctól

Azt mondják a megkapó cím fontos, ezzel vonzod be az olvasókat. Na, most olvastok? Remélem. De a címet nem ezért választottam. Na, jó… nem csak ezért. ;-)
Egyre több embert ismerek meg, akikben megítélésem szerint lehetőségek, akár komoly lehetőségek is rejlenek. Ők valahogy mégsem tudják ezt, vagy ha sejtik is, nem hisznek benne. Olyan magyar emberekre gondolok ebben az esetben, akik nem mernek németül megnyilvánulni. Miért nem? Félnek. Félnek, hogy hibáznak, hogy rosszat mondanak vagy rosszul mondanak. Félnek attól, hogy megmosolyogják őket. Mindig azt mondom erre, és? Akkor mi lesz? Engem annyiszor kinevettek már. Mégsem dőlt össze a világ. A Föld is tovább forog, és az újságok sem írtak róla. Minden munkahelyen sikerült aranyköpést kreálni. A legutóbbi, és egyben egyik kedvenc a Pfirsich helyett általam Pfirsisch, ami kimondva viccesebb, Pfirziss. Nem nagy hiba, de egyedüli külföldiként a német csapatban nagy nevetést váltottam ki ezzel a kiejtéssel, és azonnal és lemoshatatlanul rám ragadt a Pfirziss név. :D De nem bánom. Tudni kell nevetni önmagunkon (is). Szóval semmiképp ne féljünk a kudarctól, ami valljuk be, még csak nem is kudarc. Hisz a hiba az élet minden területéhez hozzá tartozik. Ha rosszul mondasz valamit, kijavítanak, ezzel igazából máris profitáltál a dologból. Veszteség? 0!
Sokan kényszerülnek rosszabbul fizető és kevésbé jó munkát vállalni, azért mert nem merik használni a tanultakat. Nem mernek megszólalni. Ha pedig nem beszélsz, azt hiszik, nem tudsz! Ennél még az is jobb, ha valóban nem tudsz németül, de kézzel-lábbal, néhány szóval megérteted magad. Mert látják az akarást, a törekvést, és azt sok helyen a mai napig nagyra becsülik.
Arra bíztatok tehát mindenkit, hogy ne féljen, még akkor se, ha esetleg tényleg blamálja magát. Előfordul. Bárkivel, bárhol. Saját anyanyelvünkön tudunk olykor nehezen vállalható mondatokat kreálni. :-) Nem szabad az ehhez hasonló dolgokat kudarcként megélni, és emiatt félni, hiszen „Minden csak annyira veszélyes, amennyire elhisszük róla.” Úgyhogy hajrá mindenki, valójában nincs mitől tartani.