Magyar Oszkár országa
Magyar Oszkár országa
Az alábbi írást egy olvasónk küldte be és megkért, hogy "korrekció nélkül" ossszuk meg oldalunkon. Ezt tettük!
Egyszer volt hol nem volt, az üveg hegyeken, a Vereckei hágókon is túl, a Kárpátok lábánál egy csodaszép ország. Ebben a gyönyörű, több mint 1000 éves történelmi múlttal rendelkező keresztény, oly sokszor megtépázott országban született főhősünk Oszkár, a kisegér. Oszkár rendkívül szerencsés, ugyanis ő még a Magyar Népköztársaságban született.
Nem sokkal ez után egy erkély jelenet zajlott le, ahol szerencsére nem egy Shakespeare darabnak lehettünk szem illetve fültanúi, hanem kikiáltották a Magyar Köztársaságot. Ennek minden kisegér nagyon örült. Megváltozik a rendszer, a sajt frissebb, és sokkal de sokkal illatosabb lesz mint eddig volt. Sok színpompás kisegér született, nagy reményekkel telve.
Teltek múltak az évek, a kisegerek újabb és újabb vezetőket választottak, akik mindig valami újabb csodával kecsegtették az ország aprócska lakóit. Az évek múlásával azonban a sajtnak egyre keserűbb íze lett, és koránt sem volt olyan illatos, mint ahogyan azt a kicsi egérkéknek megígérték.
Eljött az ezred forduló is, és vele új remények, új lehetőségek ideje köszöntött be Oszkár parányi országában. Oszkár örült, mert tagja lett egy nagy uniónak, ahol nagyon sok boldog kisegér éli az életét. Azonban sajnos még rosszabb dolgok jöttek. A vezetők hazudtak, a terhek tovább nőttek, a kicsi egérkék egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kerültek.
Egy szomorú napon, minden kisegér nagy megdöbbenésére, egy záróbeszédben bevallotta a nagyvezér, hogy hazudtak éjjel nappal a kicsi egérkéknek. Ettől az ország parányi lakói, nagyon csalódottak és dühösek lettek.
Utcára vonultak, az 56.-os forradalmuk 50.évfordulóján. Ettől a kisegérkék vezetői nagyon megrémültek, látván a kisegerek tömegét és dühét. Ekkor úgy döntöttek, hogy bevetik a harcos kisegereket, akik erre lettek kiképezve.
A harcos kisegerek együtt nőttek fel a csalódott kisegerekkel, együtt építettek homokvárat a Balaton partján, egymást pörgették gyermekként a körhintában, együtt győzték le oviban Petit, aki folyton az egér kislányok haját húzogatta az udvaron. De a hatalom érdekében, most mégis egymás ellen fordították őket. A düh és az indulatok alább hagytak, de a problémák megmaradtak.
Megszűnt a Magyar Köztársaság, az új neve szimplán Magyarország lett. Oszkár személy szerint szerette hogy a személyi igazolványán Magyar Köztársaság szerepelt, de ez már egy másik történet. Azonban most sem alakult szerencsésen Oszkár, és az ország többi lakójának sorsa.
Az új vezetők elvették a kisegerek nyugdíjra félretett sajtját, kiürítették az éléskamrát. A sajtból jutott stadionokra, kisvasútra, Louis Vuitton táskára, helikopterezésre, és persze Ibizán szipákolásra. Az országocska lakói eközben egyre szomorúbbak lettek, mert a Cin-Cin klinikán nem volt gyógyszer, nem volt kötszer, nem voltak orvosok. A hivatalokban az úri kisegerek lekezelően bántak velük, miközben a körmüket reszelgették. A kisegerekkel Svájci frank hitelt vetettek fel, majd háromszorosra emelkedett törlesztők miatt, az egércsaládok az utcára kényszerültek a 1,5 szobás kicsi otthonaikból.
A kisegérkék vezetői minden újságot megvásároltak, hatalmukba kerítették a médiát. Egy gázszerelő felcsúti kisegérnek sokkal több sajt jutott, mint egy onkológus orvos egérkének, aki az aprócska beteg kisegereket gyógyítja már harminc éve. Nyíltan lopják a közös sajtot a vezetők, már meg sem botránkoznak ezen a kicsi ország lakói.
Oszkár egy nagyon nagy gyárban dolgozik, ahol a kisegérkéket csak kihasználják. A fele sajtjukat fizetéskor elveszik, majd még ha boltban fizetnek, lecsippentenek a sajtocskájukból még 27%.-ot.
Odáig jutottunk, hogy minden egérke szürke lett.
Eltűntek a ragyogó pompás színek. Minden egérke egymást bántja, egymást okolják a sikertelenségért. Gyűlölködnek, szemben állnak egymással. A fiatal kisegerek a plázában rohangálnak délelőtt az iskola helyett. Eközben Cinegérné a Sajtbook.-on arról posztol a többi egér ismerőseinek, hogy a mai apró egér csemeték mennyire szemtelenek, nem tisztelik a tanárokat, a szüleiket, az időseket. Csak azt felejti el oda írni, hogy ő, illetve mi neveltük már ilyenné a kicsi egérkéinket.
Általános lett a rossz kedv a parányi országban, minden kisegér szomorú és kesereg, mert nem egy ilyen életet álmodott meg magának. Minden kisegér csapdába került, egy olyan rendszer csapdájába, melynek kialakulásáért önmaga felelős.
A fiatal kisegérkék, sorra hagyják el ezt a csodás kicsi országot. Hátra hagyják a családjukat, akiket nagyon de nagyon szeretnek. Hátra hagyják őket, mert tudják hogy itt most nincs jövőjük, és látják, tanultak a szüleik, idősebb testvérkéik történetéből.
Így tett főhősünk Oszkár is.
Egy vezető mindig dakota közmondásokat idézett a beszédeiben. Oszkárnak is eszébe jutott egy dakota közmondás:
„Ha megdöglött a lovad, hát szállj le róla”
Nos Oszkár leszállt, és átült egy másik EGT tagállam lovára. Ott dolgozik már egy kicsi üzemben, barátságos kisegerekkel. Itt sokkal több sajtot kap, illatosat és frisset. A boltban mosolyognak rá ha valamelyik kis egérke kosarának nekiütközik a sajátjával. Kedvesek vele az önkormányzatnál, csupa-csupa kedves egér törekszik arra, hogy Oszkár ügyei itt rendben menjenek.
Volt mikor Oszkár beteg lett, kórházba került. Három nap alatt meggyógyították őt és szeretettel, odaadóan bántak vele annak ellenére, hogy ő egy külföldi kisegér.
Oszkárnak nagyon jó élete van, jól érzi magát ebben az új országban. De Oszkár néha-néha nagyon szomorú.
Eszébe jut otthon a családja, akiket hátra hagyott.
Eszébe jut a többi kisegér barátja akikkel együtt nőtt fel, akikkel együtt élt meg sok-sok remek dolgot.
Sajnálja hogy nem lehet ott egy eljegyzésen, egy esküvőn, nem örülhet együtt családja, és kis barátai sikereinek.
De Oszkár bízik benne, hogy egyszer visszakap egy olyan Magyarországot, amilyet sokan megálmodtak maguknak. Ahol a kisegérkék újra színesek lesznek. Ahol nem kell a holnap miatt aggódni. Ahol újra mosolyog a nővérke, ahol segít a rendőr, ahol a hivatalnok van Oszkárért és nem Oszkár őértük.
Oszkár szeretne egy olyan Magyarországot, ahol nem a politikáról szól minden.
Szeretné hogy a hírekben ne a rettegést, a félelmet, a szégyenérzetet erősítsék a parányi ország lakóiban.
Szeretne jövőképet, biztos öregkort.
Oszkár olyan országról álmodik kevesebb mint tízmillió kisegérrel együtt, amiért a hősök életüket áldozták, akikért ma felcsendül a Himnusz, a Szózat vagy a Nemzeti Dal.
Oszkár egy ilyen országban szeretne élni.
A mesénknek itt ugyan vége szakad, de bízom benne hogy a történet többi cselekményét egy másik generáció kisegere papírra veti majd valamikor és ő már arról a csodás Magyarországról fog majd írni, amit ma Oszkár álmodott meg magának….
Tóth Ferenc
Deutschland, Bayreuth 2016
Egyszer volt hol nem volt, az üveg hegyeken, a Vereckei hágókon is túl, a Kárpátok lábánál egy csodaszép ország. Ebben a gyönyörű, több mint 1000 éves történelmi múlttal rendelkező keresztény, oly sokszor megtépázott országban született főhősünk Oszkár, a kisegér. Oszkár rendkívül szerencsés, ugyanis ő még a Magyar Népköztársaságban született.Nem sokkal ez után egy erkély jelenet zajlott le, ahol szerencsére nem egy Shakespeare darabnak lehettünk szem illetve fültanúi, hanem kikiáltották a Magyar Köztársaságot. Ennek minden kisegér nagyon örült. Megváltozik a rendszer, a sajt frissebb, és sokkal de sokkal illatosabb lesz mint eddig volt. Sok színpompás kisegér született, nagy reményekkel telve.
Teltek múltak az évek, a kisegerek újabb és újabb vezetőket választottak, akik mindig valami újabb csodával kecsegtették az ország aprócska lakóit. Az évek múlásával azonban a sajtnak egyre keserűbb íze lett, és koránt sem volt olyan illatos, mint ahogyan azt a kicsi egérkéknek megígérték.
Eljött az ezred forduló is, és vele új remények, új lehetőségek ideje köszöntött be Oszkár parányi országában. Oszkár örült, mert tagja lett egy nagy uniónak, ahol nagyon sok boldog kisegér éli az életét. Azonban sajnos még rosszabb dolgok jöttek. A vezetők hazudtak, a terhek tovább nőttek, a kicsi egérkék egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kerültek.
Egy szomorú napon, minden kisegér nagy megdöbbenésére, egy záróbeszédben bevallotta a nagyvezér, hogy hazudtak éjjel nappal a kicsi egérkéknek. Ettől az ország parányi lakói, nagyon csalódottak és dühösek lettek.
Utcára vonultak, az 56.-os forradalmuk 50.évfordulóján. Ettől a kisegérkék vezetői nagyon megrémültek, látván a kisegerek tömegét és dühét. Ekkor úgy döntöttek, hogy bevetik a harcos kisegereket, akik erre lettek kiképezve.
A harcos kisegerek együtt nőttek fel a csalódott kisegerekkel, együtt építettek homokvárat a Balaton partján, egymást pörgették gyermekként a körhintában, együtt győzték le oviban Petit, aki folyton az egér kislányok haját húzogatta az udvaron. De a hatalom érdekében, most mégis egymás ellen fordították őket. A düh és az indulatok alább hagytak, de a problémák megmaradtak.
-
A kisegerek új vezetőt választottak.Megszűnt a Magyar Köztársaság, az új neve szimplán Magyarország lett. Oszkár személy szerint szerette hogy a személyi igazolványán Magyar Köztársaság szerepelt, de ez már egy másik történet. Azonban most sem alakult szerencsésen Oszkár, és az ország többi lakójának sorsa.
Az új vezetők elvették a kisegerek nyugdíjra félretett sajtját, kiürítették az éléskamrát. A sajtból jutott stadionokra, kisvasútra, Louis Vuitton táskára, helikopterezésre, és persze Ibizán szipákolásra. Az országocska lakói eközben egyre szomorúbbak lettek, mert a Cin-Cin klinikán nem volt gyógyszer, nem volt kötszer, nem voltak orvosok. A hivatalokban az úri kisegerek lekezelően bántak velük, miközben a körmüket reszelgették. A kisegerekkel Svájci frank hitelt vetettek fel, majd háromszorosra emelkedett törlesztők miatt, az egércsaládok az utcára kényszerültek a 1,5 szobás kicsi otthonaikból.
A kisegérkék vezetői minden újságot megvásároltak, hatalmukba kerítették a médiát. Egy gázszerelő felcsúti kisegérnek sokkal több sajt jutott, mint egy onkológus orvos egérkének, aki az aprócska beteg kisegereket gyógyítja már harminc éve. Nyíltan lopják a közös sajtot a vezetők, már meg sem botránkoznak ezen a kicsi ország lakói.
Oszkár egy nagyon nagy gyárban dolgozik, ahol a kisegérkéket csak kihasználják. A fele sajtjukat fizetéskor elveszik, majd még ha boltban fizetnek, lecsippentenek a sajtocskájukból még 27%.-ot.
Odáig jutottunk, hogy minden egérke szürke lett.
Eltűntek a ragyogó pompás színek. Minden egérke egymást bántja, egymást okolják a sikertelenségért. Gyűlölködnek, szemben állnak egymással. A fiatal kisegerek a plázában rohangálnak délelőtt az iskola helyett. Eközben Cinegérné a Sajtbook.-on arról posztol a többi egér ismerőseinek, hogy a mai apró egér csemeték mennyire szemtelenek, nem tisztelik a tanárokat, a szüleiket, az időseket. Csak azt felejti el oda írni, hogy ő, illetve mi neveltük már ilyenné a kicsi egérkéinket.
Általános lett a rossz kedv a parányi országban, minden kisegér szomorú és kesereg, mert nem egy ilyen életet álmodott meg magának. Minden kisegér csapdába került, egy olyan rendszer csapdájába, melynek kialakulásáért önmaga felelős.
A fiatal kisegérkék, sorra hagyják el ezt a csodás kicsi országot. Hátra hagyják a családjukat, akiket nagyon de nagyon szeretnek. Hátra hagyják őket, mert tudják hogy itt most nincs jövőjük, és látják, tanultak a szüleik, idősebb testvérkéik történetéből.
Így tett főhősünk Oszkár is.
-
Egy vezető mindig dakota közmondásokat idézett a beszédeiben. Oszkárnak is eszébe jutott egy dakota közmondás:
„Ha megdöglött a lovad, hát szállj le róla”
Nos Oszkár leszállt, és átült egy másik EGT tagállam lovára. Ott dolgozik már egy kicsi üzemben, barátságos kisegerekkel. Itt sokkal több sajtot kap, illatosat és frisset. A boltban mosolyognak rá ha valamelyik kis egérke kosarának nekiütközik a sajátjával. Kedvesek vele az önkormányzatnál, csupa-csupa kedves egér törekszik arra, hogy Oszkár ügyei itt rendben menjenek.
Volt mikor Oszkár beteg lett, kórházba került. Három nap alatt meggyógyították őt és szeretettel, odaadóan bántak vele annak ellenére, hogy ő egy külföldi kisegér.
Oszkárnak nagyon jó élete van, jól érzi magát ebben az új országban. De Oszkár néha-néha nagyon szomorú.
Eszébe jut otthon a családja, akiket hátra hagyott.
Eszébe jut a többi kisegér barátja akikkel együtt nőtt fel, akikkel együtt élt meg sok-sok remek dolgot.
Sajnálja hogy nem lehet ott egy eljegyzésen, egy esküvőn, nem örülhet együtt családja, és kis barátai sikereinek.
De Oszkár bízik benne, hogy egyszer visszakap egy olyan Magyarországot, amilyet sokan megálmodtak maguknak. Ahol a kisegérkék újra színesek lesznek. Ahol nem kell a holnap miatt aggódni. Ahol újra mosolyog a nővérke, ahol segít a rendőr, ahol a hivatalnok van Oszkárért és nem Oszkár őértük.
Oszkár szeretne egy olyan Magyarországot, ahol nem a politikáról szól minden.
Szeretné hogy a hírekben ne a rettegést, a félelmet, a szégyenérzetet erősítsék a parányi ország lakóiban.
Szeretne jövőképet, biztos öregkort.
Oszkár olyan országról álmodik kevesebb mint tízmillió kisegérrel együtt, amiért a hősök életüket áldozták, akikért ma felcsendül a Himnusz, a Szózat vagy a Nemzeti Dal.
Oszkár egy ilyen országban szeretne élni.
A mesénknek itt ugyan vége szakad, de bízom benne hogy a történet többi cselekményét egy másik generáció kisegere papírra veti majd valamikor és ő már arról a csodás Magyarországról fog majd írni, amit ma Oszkár álmodott meg magának….
Tóth Ferenc
Deutschland, Bayreuth 2016
-
