Magánvállalkozás. Tévhitek és a buktatók
Néhány tévhit és buktató németországi magánvállalkozással kapcsolatban
Németországba jönni, céget, társaságot alapítani, 11-12 eurós minimálbérért építkezéseken, konyhán, idősek otthonában dolgozni, vállalkozásba kezdeni, félretenni, hazamenni, új autót, házat venni és a többi. Hasonló gondolatoktól vezérelve próbál szerencsét több ezer magyar vállalkozó évente Németországban.
Magával az alapelgondolással nincs is gond, hiszen az építkezések és beruházások számával a kereslet is arányosan nő a tapasztalattal rendelkező, német versenytársakhoz viszonyítva olcsó, keleteurópai munkaerőre. A magyarországi 3-4 eurós minimálbér többszörösét is elérheti Németországban a fizikai munkáért járó bérezés, vállalkozni vágyó magyar pedig akad bőven. Miért is hallunk ennek ellenére sokszor olyanokról akik néhány hónap után eladósodva, rossz szájízzel térnek vissza Magyarországra? A következőkben szeretnénk felhívni a figyelmet néhány gyakori tévhitre és buktatóra, a németországi vállalkozásokkal kapcsolatban.
A kistakpuzás feladása
Az első és legfontosabb feltétele annak, hogy Németországban sikeres vállalkozást tudjunk folytatni, a „kiskapuzás“ feladása. Miért is? Egész egyszerűen, mert nincsen rá szükség. Németországban alapvetően olcsóbban, egyszerűbben, kevesebb bürokráciával ugyanakkor eredményesebben lehet magánvállalkozásba kezdeni, illetve egy vállakozást működtetni, mint otthon. Sőt mi több, a német hivatalok sok esetben türelmesebbek velünk, és időt adnak rá, hogy alkalmazkodjunk a törvényeikhez, szokásaikhoz. Sajnos, sokan ennek ellenére a gondolatát is visszautasítják például annak, hogy az itt megkeresett pénzböl adózniuk is kellene. Ezek a „vállalkozók“ többnyire úgy hiszik, „a bruttó az nettó“ és az első bevételüket követően hazautaznak, abban a tévhitben, hogy a német adóhivatal Magyarországon nem akad a nyomukra. Ez persze nem igaz, hiszen az europai kölcsönös jogsegély-egyezmény alapján a német adóhivatal a NAV-val együttműködve Magyarországon is behajtatja követeléseit.
Rövid távon „jól“ járni tehát nem kifizetődő. Az pedig nem tisztességes, hogy féllegális, a törvényt megkerülő „vállalkozási“ módszerekkel, „kiskapuzásokkal“ egy ország népének rossz hírét keltjük, és ráadásul elveszítjük a német hivatalok megelőlegezett bizalmát.
Sajnos, mégis gyakorta történik, hogy „hírünk megelőz“. Kifizetetlen számlavezetési díjak, és fedezet nélküli készpénzfelvételek sora után azok a bankok amelyek néhány évvel ezelőtt még minden további nélkül nyitottak bankszámlát a magyar vállalkozóknak, manapság megtagadják, hogy velünk szerződjenek.
A német nyelv ismerete
Persze, nem csak a becsületes adózás, és a tisztességes vállalkozói magatartás a siker kulcsa Németországban. A nyelvtudás, és a hajlandóság rá, hogy elsajátítsuk a nyelvet, ha alapszinten is, óriási elönyőket jelent. Aranyszabály, hogy ne írjunk alá soha semmit anélkül, hogy értenénk, mi áll a papíron. A megbízási szerződések, „apróbetűs részei“ ugyanis tartalmazhatnak olyan kikötéseket, feltételeket melyek nem-teljesítése esetén jelentős levonásokkal kell számolniuk a vállalkozóknak. Nem egyszer fordult már elő, hogy az előre megállapodott fizetség helyett több tíz százalékkal (!) kevesebbet fizetett a megbízó, például arra hivatkozva, hogy „cigaretta-szünetekért nem fizet“- és ez benne állt a szerződésben.
Ne gondoljuk viszont, hogy csak a „németek” használhatják ki a kezdő magyar vállalkozók felkészületlenségét és naivitását. Rengeteg fórumon óva intenek attól, hogy kiutazásunk után honfitársainktól, magyaroktól kérjünk segítséget. Nem alaptalanul,-tegyük hozzá. Nem kell ugyanis sokáig keresgélnie az interneten annak, aki a “cégalapítás Németországban” kulcsszavakra keres rá a Google-n. Több tucat cégalapítással foglalkozó weboldal hírdeti, hogy igényesen berendezett irodáikban öltönyös férfiak és nők készségesen intézik majd ügyes bajos hivatali ügyeiket. Sőt mi több, jogi kérdésekben is eljárnak majd helyettünk, hiszen “jogi szakértőkkel” dolgoznak együtt. A kedélyes fogadtatás és a cégalapítással kapcsolatos szerződések aláírása után, magát “ügyvéd”-eknek nevező személy jelenlétében, a legtöbben neki is kezdenek a munkához, hiszem dolgozni jöttek Németországba.
Miután megbíztak valakit “hivatali ügyeik”, intézésével, sokan csak a munkára koncentrálnak. Hónapok, sőt évek is eltelhetnek, míg végül egy német adóhivataltól érkezett borítékra nem lelnek magyarországi postaládájukban az ügyfelek. Ilyenkor bújik ki rendszerint a szög a zsákból: a kedvesen mosolygó titkárnők és könyvelők (akiknek mindezidáig havonta jelentős összegeket fizettek) elmulasztották elvégezni a rájuk bízott feladatokat. A hivatalok levelezéseit, fizetési felszólításait nem továbbították vállalkozóknak, a könyvelésre beküldött anyagokat nem könyvelték el, sok esetben még csak be sem jelentették a velük szerződött társaságokat, cégeket az illetékes német hivatalokban. Sokan ilyenkor döbbennek rá arra is, hogy az iroda, melyet hivatalos ügyeik intézésével bíztak meg, csak kedd délutánonként “létezik” hiszen a helyiséget ( sőt, még a titkárnőket is) csak heti néhány órára bérli a cég…
Éppen ezért nem szabad naívnak lennünk, nem szabad “honfitársainkban” feltétel nélkül megbízni, csak azért, mert egy nyelvet beszélünk. Erről talán az több száz magyar nyilatkozhatna leghitelesebben, akik már jártak a fent említett jobbára felhőkarcolókban berendezett irodákban, ahol az ingyenes kávé mellé ingyenes cégalapítás is járt.
De nem kell feltétlenül drága irodákat felkeresni azért,hogy átverjék az embert. A legújabb őrület, a mindenes “panziósnéni” aki havi 100 euróért a magánvállalkozók könyvelését is “vállalja”. Véleménye szerint “ nem kell szaladgálni az adószakértőhöz, ő már évek óta könyveli a sajátját, jutányosan megszámítja a nála megszállókét is”. Sőt mi több, a nála bérelt szobákat “cégszékhelyként” is feltüntethetik a vállalkozók, még gazdaságosabb is, mint igazit bérelni, hiszen csak 50 eurót számol fel érte a hónap végén.
