József beszámója: magyar munkanélküliségből egy jól fizetett német állásba. Erre a 3 dologra volt szükség.
József beszámója: magyar munkanélküliségből egy jól fizetett, biztos német állásba. Erre a 3 dologra volt szükség.
Kedves Csoporttagok, Sorstársak!
Túl az első 10 nap után csak egy rövid sztorit szeretnék írni a saját tapasztalásainkról. Sok honfitársunktól eltérően nekünk úgy érzem kissé más az esetünk, a nagy többségével szemben. "Engem " és nem minket (feleségemmel, majd 27 évnyi házasság után) német munkáltató talált meg majd 5 év után. Az mindig pozitív, ha nem "te" jelentkezel, hanem téged keresnek. Ma október eleje van (2016).
A sztori nagyjából 2016 februárjától datálódik. 5 évvel azelőtt, családi okok miatt "munkanélküli" lettem, M.O.-on, mindössze 2-3 hónapig. Olyankor mit csinál az ember? Küldözget önéletrajzokat mindenhova. Velem is ez történt. 80 különböző helyre biztosan elküldtem, ha nem többre. Majd egy kiegészítéssel frissítve figyeltek fel anyagomra idén februárban. A CV-m egy német ügynökség adatbázisában szerepelt. Itt talált rá jelenlegi munkáltatóm.
Rövid ad hoc szervezést követően, júliusban "próbamunkára" invitáltak Bajorországba, ahol mindkét fél pozitív benyomással - egyeztünk meg a folytatást illetően. Honi felmondásomat követően érkeztünk ki okt. 1-re új munkáltatómhoz. 2 nap után aláírtuk a német nyelvű 21 oldalas munkaszerződést, és mára - immáron 5 kemény munkanap után vagyok. - Fontosnak tartom elmondani, hogy olyan céghez kerültem, ahol rajtam kívül, egyetlen külföldi sem dolgozik. Úgy érzem/érezzük, hogy befogadtak, segítenek és tolnak. Ezekért cserébe egyet kell tennem/tennünk: dolgozni, teljesíteni és embernek lenni. Eddig sok pénzt invesztáltak abba, hogy itt legyek (névre szóló munkaruházat, szekrény stb).
Egy dolgom maradt, megfeleljek a kihívásnak és el tudjam végezni a rám bízott munkát,ami egyébként a legnehezebb. Joggal kérdezhetné bárki: miért is? Válasz: mert emberi életekkel dolgozunk. Azaz mentőautón teljesítek szolgálatot. Ez "otthon" sem volt könnyebb. Sajna olyan időket élünk, hogy vannak helyek, ahol ezt jobban megfizetik. Döntésünk egyetlen oka ez.
1 tényleges és magabiztos nyelvtudás elsőként.
2 nekünk nem kellett kapcsolat, csak megfelelő papírok és tudás birtoklása.
3 -ként pedig az emberi hozzáállást írnám le.
A próbamunka mérföldkő Németország-szerte. Nem papírokból, hanem élő tapasztalásból ítélik meg, kellesz-e nekik, vagy sem.
Kb ennyit szántam rövid sztorinak. Az idő múlásával biztos tudok majd még hasznos tapasztalásokkal szolgálni.
József:
- új, ujjlenyomatos személyi, útlevél (bizalmat ad)
- születési és házassági anyakönyvi kivonat
- erkölcsi
- frissen megújjított eu-s plasztik tajkártya
- minden végzettséget igazoló okirat
- gyermekek papírjaínak másolata/szkennelt fotó
NM: mennyi kezdötökét hozzanak magukkal (Münchenról van szó)? Esetleg te mennyivel készültél?
József: 1000-2000 €-nyi cash vagy keret(azért a tarsolyban legyen 1-2 jó telefonszám)
Mindenkinek sok szerencsét és minden jót kívánni.
Egy szimpla mentős fazon...
2. rögtön intenzív nyelvtanfolyamra beíratni. Mindezt úgy, hogy én szolgálatbanban voltam, nejem meg kb annyi szót tud németül, ahány végtagujjam van. (még nincs amputációm).
3. öt km-re lakhelyünktől van egy menő fodrászszalon, ahol várják, hogy kezdjen, de kell a német nyelvtudás. 20 éve dolgozik a szakmában, remélem eleinte összejön napi 4 órában, mellette nyelvi kurzus. Itt tartom fontosnak megjegyezni, hogy errefelé a férfi fodrászatnak más kultusza van, mint pl Hajdú-Biharban. Itt nem az a menő, ha valakit sec-pec max 15 perc alatt hajilag rendbe tesznek. Itt kb 1-1,5 órát kell rászánni egy férfi vendégre, mert elvárják (rétegfüggő), hogy foglalkozz velük alaposan (inkluzíve a fejbőr masszázs, spiritusz, mosás-szárítás stb. Persze mindeközben elvárja, hogy végighallgasd, milyen menő az élete, milyen jól sikerült az előző víkend, stb.) Na szóval ehhez kell a nyelvtudás... (ami nejemnek most még nincs).
4. szombat este meghívást kaptunk egy kollegámtól, akivel többnyire 2 hete egy autón dolgozunk. Szerintem csípi a búrám, vagy észrevették még júliusban (próbanapkor) hogy jobban értem amiket ő mond, mint más kollegák. Ő a 3. legöregebb motoros a cégnél, lojálisabb a céghez a tulajnál is. Szerintem tudatosan osztottak egymás mellé. Ennyire talpraesett figurát még nem láttam a németek között, nagyon szeretném a barátságát örökre megtartani. Sokat segít, türelmes, tud bajorról hochdeutschra váltani, ha látja - elakadok.
Családjáról annyit, hogy szép, ügyes és talpraesett felesége van (jó munkahellyel), egy gyönyörű 5 éves tündér kislányuk, és egy igazi menő 12 éves junge. Az első óra után nejem akkora cimbi lett a kislánnyal, mintha már 10 éve jól ismernék egymást. (ohne Sprache)
Sarokpont akkor történt az este folyamán, amikor a mi családunk, gyerekeink kerültek szóba. Kb egy percig bírtuk, mígnem kitört a sírás mindkettőnkből... (ehhez nem kellett nyelvtudás, megérteni, mi zajlik bennünk)
Túl az első 10 nap után csak egy rövid sztorit szeretnék írni a saját tapasztalásainkról. Sok honfitársunktól eltérően nekünk úgy érzem kissé más az esetünk, a nagy többségével szemben. "Engem " és nem minket (feleségemmel, majd 27 évnyi házasság után) német munkáltató talált meg majd 5 év után. Az mindig pozitív, ha nem "te" jelentkezel, hanem téged keresnek. Ma október eleje van (2016).
A sztori nagyjából 2016 februárjától datálódik. 5 évvel azelőtt, családi okok miatt "munkanélküli" lettem, M.O.-on, mindössze 2-3 hónapig. Olyankor mit csinál az ember? Küldözget önéletrajzokat mindenhova. Velem is ez történt. 80 különböző helyre biztosan elküldtem, ha nem többre. Majd egy kiegészítéssel frissítve figyeltek fel anyagomra idén februárban. A CV-m egy német ügynökség adatbázisában szerepelt. Itt talált rá jelenlegi munkáltatóm.
Rövid ad hoc szervezést követően, júliusban "próbamunkára" invitáltak Bajorországba, ahol mindkét fél pozitív benyomással - egyeztünk meg a folytatást illetően. Honi felmondásomat követően érkeztünk ki okt. 1-re új munkáltatómhoz. 2 nap után aláírtuk a német nyelvű 21 oldalas munkaszerződést, és mára - immáron 5 kemény munkanap után vagyok. - Fontosnak tartom elmondani, hogy olyan céghez kerültem, ahol rajtam kívül, egyetlen külföldi sem dolgozik. Úgy érzem/érezzük, hogy befogadtak, segítenek és tolnak. Ezekért cserébe egyet kell tennem/tennünk: dolgozni, teljesíteni és embernek lenni. Eddig sok pénzt invesztáltak abba, hogy itt legyek (névre szóló munkaruházat, szekrény stb).
Egy dolgom maradt, megfeleljek a kihívásnak és el tudjam végezni a rám bízott munkát,ami egyébként a legnehezebb. Joggal kérdezhetné bárki: miért is? Válasz: mert emberi életekkel dolgozunk. Azaz mentőautón teljesítek szolgálatot. Ez "otthon" sem volt könnyebb. Sajna olyan időket élünk, hogy vannak helyek, ahol ezt jobban megfizetik. Döntésünk egyetlen oka ez.
Ami szükséges hozzá:
1 tényleges és magabiztos nyelvtudás elsőként.2 nekünk nem kellett kapcsolat, csak megfelelő papírok és tudás birtoklása.
3 -ként pedig az emberi hozzáállást írnám le.
A próbamunka mérföldkő Németország-szerte. Nem papírokból, hanem élő tapasztalásból ítélik meg, kellesz-e nekik, vagy sem.
Kb ennyit szántam rövid sztorinak. Az idő múlásával biztos tudok majd még hasznos tapasztalásokkal szolgálni.
Két kérdés a nemetrszagi-magyarok.de szerkesztösegetöl
NM: Mit tanácsolsz azoknak akik most indulnak útnak és új életete szeretnének kezdeni Németországban? mit hozzanak feltétlenül magukkal?József:
- új, ujjlenyomatos személyi, útlevél (bizalmat ad)
- születési és házassági anyakönyvi kivonat
- erkölcsi
- frissen megújjított eu-s plasztik tajkártya
- minden végzettséget igazoló okirat
- gyermekek papírjaínak másolata/szkennelt fotó
NM: mennyi kezdötökét hozzanak magukkal (Münchenról van szó)? Esetleg te mennyivel készültél?
József: 1000-2000 €-nyi cash vagy keret(azért a tarsolyban legyen 1-2 jó telefonszám)
Mindenkinek sok szerencsét és minden jót kívánni.
Egy szimpla mentős fazon...
Update 16.10.2016:
1. egyik reggel eljött nejemért egy Arbeitsamt-os középvezető, hogy elvigye bejelentkezni, majd2. rögtön intenzív nyelvtanfolyamra beíratni. Mindezt úgy, hogy én szolgálatbanban voltam, nejem meg kb annyi szót tud németül, ahány végtagujjam van. (még nincs amputációm).
3. öt km-re lakhelyünktől van egy menő fodrászszalon, ahol várják, hogy kezdjen, de kell a német nyelvtudás. 20 éve dolgozik a szakmában, remélem eleinte összejön napi 4 órában, mellette nyelvi kurzus. Itt tartom fontosnak megjegyezni, hogy errefelé a férfi fodrászatnak más kultusza van, mint pl Hajdú-Biharban. Itt nem az a menő, ha valakit sec-pec max 15 perc alatt hajilag rendbe tesznek. Itt kb 1-1,5 órát kell rászánni egy férfi vendégre, mert elvárják (rétegfüggő), hogy foglalkozz velük alaposan (inkluzíve a fejbőr masszázs, spiritusz, mosás-szárítás stb. Persze mindeközben elvárja, hogy végighallgasd, milyen menő az élete, milyen jól sikerült az előző víkend, stb.) Na szóval ehhez kell a nyelvtudás... (ami nejemnek most még nincs).
4. szombat este meghívást kaptunk egy kollegámtól, akivel többnyire 2 hete egy autón dolgozunk. Szerintem csípi a búrám, vagy észrevették még júliusban (próbanapkor) hogy jobban értem amiket ő mond, mint más kollegák. Ő a 3. legöregebb motoros a cégnél, lojálisabb a céghez a tulajnál is. Szerintem tudatosan osztottak egymás mellé. Ennyire talpraesett figurát még nem láttam a németek között, nagyon szeretném a barátságát örökre megtartani. Sokat segít, türelmes, tud bajorról hochdeutschra váltani, ha látja - elakadok.
Családjáról annyit, hogy szép, ügyes és talpraesett felesége van (jó munkahellyel), egy gyönyörű 5 éves tündér kislányuk, és egy igazi menő 12 éves junge. Az első óra után nejem akkora cimbi lett a kislánnyal, mintha már 10 éve jól ismernék egymást. (ohne Sprache)
Sarokpont akkor történt az este folyamán, amikor a mi családunk, gyerekeink kerültek szóba. Kb egy percig bírtuk, mígnem kitört a sírás mindkettőnkből... (ehhez nem kellett nyelvtudás, megérteni, mi zajlik bennünk)
