Andi beszámolója: Hogyan lesz egy diplomásból gyári munkás Németországban


-
Andi online marketinges mégis lentről kezdte. Első lépés: egyszerű gyári munka, nyelvtudás nélkül. Lásd mit tanácsol...

Igy lettem gyári munkás online marketingesként, nyelvtudás nélkül Németországban 

 
Sajnos nem önszántamból, a több pénz, jobb munka- és életkörülmények miatt, mint a legtöbben. Ahhoz a kisebbséghez (?) tartozom, akik azért jöttek ki, mert a párjuk, férjük kapott itt állást. Ahogy ők, én sem hiszek a távkapcsolatban, a havi, kéthavi pár napban. Így több nőhöz hasonlóan én is kijöttem a párommal több mint 1 éve nulla német nyelvtudással.

Lakás Németországban

Nekünk annyival kevesebb gondunk volt, hogy volt segítségünk a szállás terén. Bár két lakótárssal, akik a párom munkatársai, de volt hova jönnünk egyből. Elköltözni sajnos nem sikerült még külön azóta se. Az ingatlanirodák albérletes várólistáin (legalábbis itt a környéken) kb. 80-an vannak, jó nyelvtudás nélkül pedig nagyon nehéz (mondhatni lehetetlen) egy-egy lakásnézőre időpontot kapni, de elnyerni minden bizonnyal tényleg a lehetetlen kategória. Érdemes releváns Facebook csoportokban nézelődni, van, hogy pont magyarok tesznek fel egy-egy lakást, mert idő előtt ki kell költözniük, de a pénzt nem szeretnék bukni. 

Nyelvtudás

Nyelvtanulás a parkban

Én egy ideig folytattam a magyarországi munkámat, szerencsés voltam, mert online marketingesként otthon is főként távmunkában dolgoztam internet segítségével. Ám a magyar fizetés az itteni élethez nem volt elegendő, ráadásul több év után se akartak 8 órában bejelenteni, így nem akartam tovább pazarolni az időmet. Év elején felmondtam, el kezdtem munkát keresni a városban, és belefogtam a Duolingo segítségével a német nyelv tanulásába. Az angolt sem szeretném elfelejteni, ha már több mint 15 éve tanulom, ebben segített ez az online program, ami angolból tanít németre. Kb. 4-5 hónap után azt mondhatom, hogy nagyot léptem előre, sok szót ismerek, így ha helyesen, szép kerek mondatokkal válaszolni nem is tudok, vagy csak nagyon lassan, sokmindent megértek, amivel már többre megyek. Eddig nem volt TV-nk, bármit néztünk, azt laptopon, interneten intéztük. Bízom benne, ha német TV adókat is fogok tudni nézni, hallgatni, jobban beépülnek a német mondatok.
 

Hogyan kerestem munkát Németországban nyelvtudás nélkül

Még előző évben regisztráltam egy helyi munkaügynökségnél, ahol angolul interjúztattak, kétszer is. Amíg megvolt a magyar munkahelyem, 2-havonta hívogattak, hogy másnap, vagy a következő héten lehetne kezdeni itt meg ott. Mindannyiszor elmondtam, hogy 1 hónapos felmondási időm van, így ilyen rövid időn belül biztos nem tudok kezdeni máshol. Miután felmondtam, nem hívtak egy darabig. Egyik itteni ismerős mesélte, hogy egy közeli gyárban folyamatosan keresnek női munkaerőt háztartási eszközök csomagolására, nyelvtudás nélkül, és azon a munkaügynökségen keresztül lehet bejutni, ahova már regisztráltam. Ezért nem is izgultam a németországi munkakeresés miatt. Ám hamar kiderült, hogy ehhez a gyárhoz csak autóval lehet eljutni a településünkről, mert nincs közvetlen tömegközlekedés (csak egy nagyobb városon keresztül visz vonat, ami 1,5 órás kerülő). Autónk még volt a párommal, azonban jogosítványom nem.

A következő több mint fél év alatt egyre frusztráltabb lettem. Sok helyen próbálkoztam, emailben, először angolul, aztán már németül. Húsvét előtt nem sokkal be is hívtak egy hotelbe, ahová éttermi kisegítőket kerestek. Amikor kiderült, hogy nincs jogosítványom, elköszöntek tőlem. Tény, hogy a hotel egy domb oldalában van, erdőn át is vezet az út, de a lakásunktól 15 perc alatt odaértem volna gyalog is. Ezek után beláttam, hogy kénytelen leszek valahogyan megszerezni a jogosítványt, hogy boldogulni tudjak. A párom nagy segítség volt, aki bátorított ebben. Kerestem egy olyan magyar autósiskolát, ahol online el lehetett végezni az elméletet, és „csak” a vizsgára és a vezetésre kellett hazamennem. Az előzetes levelezésnek és némi utánajárásnak hála kevesebb, mint 4 hét alatt megszereztem a jogosítványt Magyarországon. Itt, a német városban is érdeklődtem egy autósiskolánál, ahol angol nyelvű oktatást is hirdettek a kirakatban, de a helyszínen kiderült, hogy az angol nyelv mindössze az online gyakorló feladatoknál érhető el, minden más (oktatás, vezetés) németül lett volna. Na, ilyen szinten azért messze nem voltam ebből a nyelvből.

Miután megkaptam a jogosítványomat, támadást indítottam a munkaadók felé. Több száz emailt küldtem ki, online jelentkezéseket adtam be, ha a helyi újságban lévő hirdetésnél csak telefonszám volt, telefonon is érdeklődtem. A cél az volt, hogy kevés nyelvtudással is végezhető legyen a munka. Meglepetésemre egyszer csak hívott a munkaügynökségem, hogy másnap lehetne kezdeni abban a bizonyos gyárban, a feladat, csomagolás. Megörültem a lehetőségnek, hiszen erre vártam, volt jogosítványom, nem volt már gond átugrani két településsel odébb. A munkaügynökségnél rendesek voltak, flottul ment minden, kaptam munkavédelmi cipőt, megbeszéltük, hogy a próbanap után bemegyek, megbeszéljük milyen volt, és ha akarom a munkát, szerződünk is, hoznak magyar tolmácsot is.

Próbanap. A próbanapon kiderült, hogy a csomagolás nagyon tág fogalom. Számomra azt jelentette, hogy 8 órán keresztül (két szünettel megszakítva) címkéket ragasztgattam műanyag súrolókefékre. Ugyanaz az az 5 másodperces mozdulat egész nap. Ki lehet számolni, hány címkét nyomtam fel, mennyi kefére… Annyi szerencsém volt, hogy egy magyar nő dolgozott mellettem, így néhány dolgot kicsikartam belőle, lopva, mert beszélgetni nem lehetett. Konyha, vagy étkezőrész nem volt, a wc-k büdösek voltak (a nő szerint szerencsém, hogy nem a hét vége felé jöttem, mert akkor már botrányos), munka közben pedig zenét sem lehetett hallgatni, még egy fülbe bedugva sem. Az életemet untam el aznap. Azt hajtogattam magamban, hogy biztos van jobb, van nekem valóbb, miközben az zakatolt az agyamban, hogy de kell már a munka, mi lesz, ha nem lesz más, nem lesz jobb… Senkinek nem kívánom azt a pár órát, amit aznap délután éltem át.

Tudom, hogy néha túlgondolom, túlaggódom a dolgokat, de azt a huza-vonát, ami aznap délután lement a fejemben, borzasztó volt. Bementem a munkaügynökséghez, hogy megbeszéljek pár dolgot (pl: kialkudjam, hogy legalább egyik fülben lehessen zenét, német hanganyagot, stb. hallgatni), meg leadtam a munkacipőt, ami vagy 5 helyen kikezdte a lábamat. A kapcsolattartóm azonban a megbeszéltekkel szemben nem volt benn, és másnap délelőttre kaptam hozzá időpontot, pedig azt hittem, hogy másnap is kell dolgozzam, majd utána szerződünk. Arra álltam, hogy oké, meg kell próbáljam. Ám reggel kérdőre vontak telefonon a munkaügynökségtől, hogy miért nem dolgozom. Jól összekutyulták a dolgokat, a párom elvitte a kocsit, nem tudtam volna hogy eljutni a gyárba, úgyhogy inkább letettem erről a melóról.

Diplomás emberként, aki mindig is szellemi munkát végzett, egyre lejjebb adtam az igényeimet. Hiába sajnáltam azt a 4 évet, amit a főiskolán töltöttem, hiába sajnáltam magam, hogy akit mindig lestrébereztek az iskolában, versenyeket nyert, most takarítói állásért „könyörög”. Egyre azt kérdezgettem magamat, hogy mit keresek itt, mihez fogok kezdeni egy fizikai munkával, minek küzdöttem eddig, hogy semmit sem értem el, és kezdhetem a -1. szintről. Épp most tanulok beszélni, mint egy kisbaba. A frusztráltság, és a mihaszna érzés győzött, úgyhogy végül mindenféle munkára jelentkeztem. Naponta nézelődtem az indeed.de, a jobbörse.de oldalakon, valamint a hetente megjelenő helyi újságban. Voltam egy autómosóban is, ahová autótakarításhoz kerestek embereket. Gondolom, végül egy férfit vettek fel, mert azóta se hívott próbanapra az ember.

Hohentwiel


Aztán csurrant-cseppent még egy-két megbeszélés, hol angolul, hol németül zajlottak az interjúk, de mindig volt valami hiba. Vagy ott derült ki, hogy kevés nyelvtudással nem fogok boldogulni (nem az hívott be, mint akivel végül beszéltem, és tennék rá egy kisebb összeget, hogy nem olvasták el rendesen sem a levelemet, sem az önéletrajzom, amiben világosan leírtam, hogy hogyan állok a némettel), vagy túl fiatalnak ítéltek meg, aki hamarosan úgyis elköltözik, vagy gyermeket vállal, és úgysem marad itt 1-2 évnél tovább (ők meg hosszabb távra keresnek embert), vagy viszonylag jó órabérért napi 10-11 órákat kellett volna dekkolnom egy hotel éttermében, ahol napközben lett volna 2-3 óra szünet, de mihez kezdtem volna azokkal a szünetekkel?

Voltam egy gyorsétteremben is kasszázást kipróbálni. Bár az étteremvezető nagyon rendes, szimpatikus ember volt, és esélyt szeretett volna nekem adni, én nem éreztem elegendőnek a nyelvtudásom egy ilyen munkához. Ám ezt könnyebben elengedtem, mert ekkorra találtam egy olyan munkát, ami nekem való – legalábbis kezdésnek megfelel.

Munka lézer részlegen egy gyárban. Egy munkaügynökségen keresztül helyezkedtem el egy gyárban, ahol a lézer részlegen dolgozom. Ülve és állva is lehet dolgozni, fél fülben lehet bármit hallgatni (így közben tudom gyakorolni a németet). Vannak magyarok is, szünetben így tudok beszélgetni velük. A legalsó szinten dolgozók egyike se echte német, kivéve a nyári munkára érkező diákokat. Egy hete vagyok itt, meg vagyok vele elégedve, annak ellenére, hogy már nagyon fáj a vállam, a csuklóm és az ujjaim a szokatlan mozgásformától, és előre tartok tőle, milyen lesz az éjjeli műszak. A lényeg, hogy végre van munkám, amiben jó vagyok, és úgy érzem itt a helyem – legalábbis egyelőre. Ezzel remélem a németországi álláskeresés Canossa járásának végére értem. Ha tovább szeretnék állni, talán már könnyebb lesz valamit találni egy német munkahellyel a hátam mögött.

Ügyintézés

Fél évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy egymagam elintézek mindent, ami a munkavállaláshoz szükséges. De mégis sikerült. Egyedül csináltattam magamnak igazolványfotót (ha kell bármilyen kártyához), egészségpénztári kártyát, kikértem az adószámomat, nyitottam egy egyszerű számlaszámot az egyik bankban. Mindenhol elég volt annyit elmondanom, hogy holnaptól van munkám, és ehhez lenne szükségem erre, arra, amarra. Egyik nap délelőtt kipróbáltam magam a gyárban, aznap hívtak, hogy másnap szerződnének velem, még ugyanazon a napon el tudtam intézni az előbbieket, így másnap leszerződtem a munkaügynökséggel a gyári munkára.

Úgy érzem, hogy jól döntöttem.
Mindazok ellenére, hogy az elmúlt fél év kínkeserves volt a lelkiismeretem számára, és az egy fizetésből megélés sem volt épp szórakoztató. Bizakodó vagyok. Remélem, hogy a leírtakkal tudok másnak segíteni, akár, hogy tanul az én hibáimból, akár azzal a tanulsággal, hogy sosem szabad feladni. Meg kell találni az arany középutat a türelem, és a tettek mezeje között.

Mindent meg kell tenni...
Én úgy fogalmaznám meg, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy legyen munkánk (német, fényképes önéletrajz, motivációs levél, vagy legalább pár sor, hogy miért szeretnénk munkát találni), de türelmesnek kell lenni (anyagilag is fel kell rá készülni, pl: tartalékkal), ha nem olyan munkát szeretnénk elvállalni, amitől sírógörcsöt kapunk minden nap, majd 1 hét után otthagyjuk az egészet.

Sok sikert, kitartást, türelmet kívánok sorstársaimnak!
 
-Andi-
----------------

Írj te is beszámolót!

Sikerült Németországban letelepedni, munkát és állást találni? Kérjük oszd meg tapasztalatodat, sztoridat velünk. Küldd el emailben a posta (kukac) nemetorszagi-magyarok.de címre!

Kulcsszavak: 
beszámoló, munka nyelvtudás nélkül, gyári munka, németországban
Kategória: 
Infó Téma: 
Beszámolók
-
Legfrissebb állások






Legolvasottabb cikkeink

-
Scroll to Top