Ki hogyan kapta el?
avagy: szinte minden zárva van, mégis terjed
Az iskolában vagy a kisebb üzletekben? Zárt térben? Vagy evés közben? De hát az sem lehetséges, hiszen csak elvitelre lehet kapni.
És a fertőzöttségi mutatók tovább emelkednek… Mégis, mit lehet a mostani számokból kiolvasni?
Minden nap több tízezer új fertőzés, naponta ezernél is több halálos áldozatot szed a Covid-19. Sokan azt kérdezik, hogy mégis hol fertőződik meg ez a sok ember, ha ennyire korlátozva vannak az emberek közti kapcsolatok.
Ha erre tudnának választ találni, akkor tovább lehetne szigorítani – a megfelelő – szabály(ok)on. Csakhogy a probléma itt van: nagyon hiányosak a rendelkezésre álló adatok arról, hogy milyen utakon fertőzödik meg különösen sok ember.
Az biztos, hogy aki gondozási intézményben, esetleg kórházban dolgozik vagy ott van elhelyezve, az fokozott fertőzésveszélynek van kitéve. A napi új esetek mintegy 15 százaléka innen származik. Azt még így sem lehet tudni, hogy munka közben vagy azon kívül kapták el. Az idősotthonok lakói esetében ennél sokkal biztosabb a következtetés, szinte biztos ott kapták el, akik pozitívak lesznek.
A Robert Koch Intézet (RKI) adatait óvatosan kell kezelni, tudniillik még saját elmondásuk szerint is csak minden hatodik esetben lehet visszakövetni a fertőzés forrását. Ráadásul azt is be kell kalkulálni, hogy az elmúlt két hétben sokkal kevesebbet teszteltek és kevesebb adatot jelentettek.
Az RKI csak ún. clustereket vizsgál, vagyis olyan eseteket, ahol legalább két személy volt érintve. Ez azt mutatja, hogy az esetek 25 százalékával a magánháztartások a leggyakoribb fertőződési helyszínek, jóval több mint az idős- és gondozási otthonok aránya.
A kapcsolatteremtési korlátozások annyiban tényleg hatásosak, hogy a végigkövethező clusterek közül minden harmadik csak kettő és négy közti személyt érintett. Ezzel együtt a munkahelyi fertőzésekre a korlátozások nem sok hatással voltak, végig körülbelül öt százalék között mozogtak, kivéve amikor az ünnepek miatt amúgy is kevesebben voltak szolgálatban.
Persze, hogy mindenki szeretne többet tudni. De az egészségügyi hivataloknak ilyen nagyszámú esetnél gyakran nincs sok esélyük. Éppen ezért nem lehet tudni a kiskereskedelmi üzletek vagy a tömegközlekedés kockázatát érvényes adatgyűjtés híján – hiszen ott sok, ismeretlen ember találkozik rövid ideig.
Forrás: sueddeutsche.de
