Ugrás a tartalomra

Egyházadó Németországban

Mely egyházaknak kell fizetni, mennyit és milyen alapon? Hogy lehet kilépni?


Németországban az állam és egyház szétválasztása nagyjából a napóleoni háborúk idejére tehető. A középkori Német-Római Császárság birodalmi gyűlése létezésének egyik utolsó évében, 1803-ban elvette az egyházak tulajdonát és azt a német részállamok fejedelmeinek birtokába adta (Reichsdeputationshauptschluss). Az elvett vagyon kompenzálására állami támogatást (Staatsleistungen) kellett adniuk. Ezen kívül felhatalmazták az egyházakat, hogy tagjaikra az állami közigatás adatait felhasználva egyházadót (Kirchensteuer) vethessenek ki. Ennek jelenlegi jogalapja a Weimari Köztársaság 140. paragrafusa.

Mely egyházak szednek egyházadót?

Jelenleg 6 ilyen egyház van:

  • a római katolikus egyház érsekségei és püspökségei
  • a németországi evangélikus egyház
  • a németországi izraelita hitközségek
  • a németországi ókatolikus egyház püspöksége
  • néhány szabadkeresztény gyülekezet
  • a szabad protestánsok unitárius közössége

Kinek kell fizetnie egyházadót?

Egyházadót csak az egyháztagoknak kell fizetni, felekezetük lakóhelyük szerint illetékes szervezeti egységének. Adófizetésre csak azok kötelesek, akik jövedelemadó-kötelesek Németországban.

A jövedelemadó hány százalékát kell egyházadóként befizetni?

Az egyházadó mértéke jelenleg (2023-ban) Bajorországban és Baden-Württemberg tartományban a jövedelemadó 8%-a, a többi tartományban 9%.

Van maximális mértéke az egyházadónak?

Igen, tartománytól függően az egyházadó összege nem haladhatja meg az adóköteles jövedelem 2,75 és 4 százaléka közötti összeget. Ezt úgy hívják, hogy Kappung.

Levonható az egyházadó a jövedelemadóból?

Igen, az egyházadó összege korlátozás nélkül levonható a személyi jövedelemadóból.

Hogyan lehet megszüntetni az egyházadó fizetését?

Amennyiben valaki úgy dönt, hogy többé nem kíván egyháztag lenni és ezért egyházadót sem akar fizetni, akkor ezt az elhatározását be kell jelentenie a tartományi törvények szerinti hivatalban. Ez vagy a lakosságnyilvántartó hivatal (Standesamt) vagy egy közjegyző (Notar). A pontos eljárás érdekében érdemes a Standesamtnál kezdeni az érdeklődést. Fontos tudni, hogy egyházadó hiányában számos egyház az egyházi szolgáltatások, szentségek (pl. keresztelés, egyházi házasság) kiszolgáltatását is megtagadhatják.

Az egyházadót már értem. De miről szól a Staatsleistungen? Mely egyházak kapnak belőle?

A Staatsleistungen nevű állami támogatásra csak a 19. századi határozatban említett két akkori nagy egyház jogosult, mivel tőlük vette el az állam a földbirtokokat. Konkrétan az evangélikus és a katolikus egyház kap belőle. A két egyház együttesen 600 millió eurót kapott 2022-ben.

Mire költik az egyházak az egyházadót?

A német evangélikus egyház oldalán találtunk infókat arról, mire költik a beszedett egyházadót. Itt olvashatjátok.
A német katolikus egyház oldalán ezt találtuk a kiadásokról.

Németország már nem keresztény ország?

Először is egy adat, ami talán sokak számára meglepően hat: Németországban csupán az emberek kisebbik része, vagyis 48 százalékuk tartozik a két nagy keresztény egyház valamelyikéhez a 2022-es adatok szerint. A fowid kutatóintézet adatai szerint 25 százalék a római-katolikus, 23 százalék pedig az evangélikus egyház tagja. Rajtuk kívül van még mintegy 4 százaléknyi muszlim, 2 százaléknyi ortodox keresztény és további két százalék egyéb vallási közösséghez kapcsolódik. Elmondható tehát, hogy a németeknek majdnem fele semmilyen felekezethez nem tartozik. A jelenség egyébként nem mondható egyedinek Nyugat-Európában – például Hollandiában már többségbe is kerültek az egyházon kívüliek néhány éve.

Mennyi tagot vesztettek a nagy egyházak?

Fontos tudni, hogy a két nagy egyházból igen sokan lépnek ki az elmúlt években. A katolikusoknál az elmúlt 30 évben (1992 és 2022 között) majdnem egymillióan léptek ki: az evangélikus egyháztagok száma 380 ezerrel csökkent, a katolikusoké pedig 522 ezerrel lett kevesebb.

Egyre több a muszlim

Németországban az iszlámhoz tartozó személyek számának megállapításakor becslésekre kell hagyatkozni egyrészt mivel a német állam az egyházadó begyűjtésében nem vesz részt így pontos adatai sincsenek. Másfelől pedig azért, mert az iszlám közösségek nem alkotnak országos szinten egyetlen, közös egyházat. A bevándorlási hivatal (BAMF) 2015-ös becslése szerint 4,4-4,7 millióan voltak (ami a lakosság mintegy 5,5 százaléka), egy 2020-as felmérésükben pedig 5,3-5,6 százalékról beszéltek. A 2019-as adatok elvégzett mikrocenzusuk szerint közülük Nordrhein-Westfalen, Hessen tartományokban mintegy 10, Baden-Württembergben pedig mintegy 8,5 százaléknyian éltek. Jelentős még a muszlim közösség Berlinben és Saarlandban (mintegy 7,5-8 százalékuk él ott).

Mi a helyzet Magyarországon?

Odahaza eközben a 2022. évi népszavazáson szintén többségbe kerültek azok, akik nem tartják magukat valamilyen felekezethez tartozónak. A hagyományos keresztény egyházak híveinek száma az alábbiak szerint alakult:
Római katolikus: 27,5%, Református: 9,83%, Evangélikus 1,84%, Görög katolikus: 1,72%. A muszlimok aránya elenyésző volt: 0, 08% és az újabb felekezetek közül a legnagyobbhoz tartozók (Hit Gyülekezete) aránya is csupán 0,23%-os. Összefoglalva elmondható, hogy a szekularizáció folytatódik nálunk (sőt igencsak gyorsul), viszont ehhez nem kapcsolódik más, nem őshonos vallás tömeges elterjedése.

Feltűnő jelenség odahaza az is, hogy már 11 évvel ezelőtt is magas volt azok aránya, akik nem mondták meg a népszámláláskor, hogy miben hisznek, illetve melyik egyházhoz tartoznak („Mi a vallása, felekezete?”). Az akkori 27 százalék mostanra a másfélszeresére nőtt, mintegy 40 százalékra. Mindez annak ellenére történt, hogy a nagyobb és a kisebb egyházak, vallások is aktívan kampányoltak a vallási hovatartozás felvállalása mellett. Arról csak találgatni lehet, hogy ennek mi az oka.
Megfigyelhető, hogy az életkor csökkenésével arányosan nő azok aránya, akik nem árulták el a kérdezőbiztosnak, hogy hová tartoznak: 20-29 év között 47% tagadta meg a választ, míg a 80-89 évesek körében csupán 26 százalék volt a megtagadók aránya. Az Indexnek nyilatkozó Rosta Gergely vallásszociológus szerint a nem válaszolók körében a válaszadás elutasítása nem feltétlen jelenti, hogy ténylegesen nem hívők. Ehelyett azt valószínűsíti, hogy az állam és a történelmi egyházak erősen egybefonódása miatt az amúgy hívő állampolgárok egy része nem akarja, hogy neve összefonódjon az egyházi szervezetekkel.