Ugrás a tartalomra

Oltási károk: Ki, mikor és mennyi kártérítést kaphat?

Nagy pénzekről lehet szó, de nem könnyű a bizonyítás


Cikk frissítve 2022. január 14-én

Sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy milyen kártérítés jár, ha valaki oltási kárt szenved. Lehet szó egészségügyi vagy épp gazdasági kárról is. Cikkünkben azt is körbejárjuk, hogy ki fizet, de az sem mellékes, hogy kinek kell bizonyítani.

2020 nyarán Európa a pandémia közepén volt. A legtöbb ország már átesett az első hullámon és több száz, ha nem több ezer halottat sirattak.A korlátozásokon alig volt más eszköz a kormányok kezében – csak az oltóanyagok gyors elkészülte jelentett reménysugarat. Abban bíztak, hogy az majd gyökerestől változtatja meg a helyzetet.

Az EU több gyártóval folytatott tárgyalásokat. Kemény alkudozás folyt a termékfelelősség kérdéséről. Így vázolja a helyzetet Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és a német kancellár is. Angela Merkel szerint ezért is tartottak sokáig.

Mi számít oltás miatti egészségkárosodásnak?

Legelsőként azt kell meghatározni, hogy mi számít oltás miatti egészségkárosodásnak. A Bayrischer Rundfunk cikke szerint "oltási károsodásáért" csak akkor jár kártérítés, ha az oltási szövődmények meghaladják az oltási reakció szokásos mértékét (karfájdalom, véraláfutás stb.) – ilyen lehet például a gyermekbénulás elleni oltás során nagyon ritkán fellépő agyi károsodás, ami mozgászavarhoz vezet. Általánosabban fogalmazva a fertőzésvédelmi törvény (IfSG) 2. §-ának 11. pontja  szerint az "oltási kár […] az oltás által okozott olyan egészségkárosodás egészségügyi és gazdasági következményeiből áll, amely meghaladja az oltási reakció szokásos mértékét", és tartós (több mint hat hónapig tartó) egészségkárosodáshoz vezet.


Ez is érdekelhet:
Mennyi az esély, hogy mellékhatásod legyen az oltástól?


A bizonyítás a károsultat terheli

A bizonyítás terhét az viseli, aki kártérítést akar kapni, ezért bizonyítania kell, hogy a bekövetkezett kár "valószínűleg" az oltás miatt következett be. Az, hogy több érv szól-e az ok-okozati összefüggés mellett az oltás és a károsodás között, mint ellene, pont az a vitapont, amely miatt az ügy a bíróságon köthet ki.

Mekkora összegről beszélhetünk a kártérítésnél?

Nemzetközi összehasonlításban nagyon különböző megközelítések vannak. Svédországban például a sertésinfluenza áldozatainak 311 elismert áldozatnak betegenként maximum egymillió eurót ajánlottak fel. Az USA-ban az állam szigorú felelősséget vállal. 2019-ben személyenként átlagosan 259 000 dollárt fizettek oltási károsodás kompenzációjáért.

Németországban számos állami kártérítési kifizetés létezik a tartós egészségkárosodás következményeinek kompenzálására, amelyek az esettől függően hívhatóak le. Alapellátásként jár egy alapnyugdíj (Grundrente), ami havi 156 és 811 euró között van. Ehhez jönnek mindenféle pótlékok, havonta legfeljebb 626 euróig. Aki az oltási kár miatt foglalkozási jövedelemkiesést szenved el, az úgynevezett foglalkozás körében keletkezett kárenyhítést kérhet. Ezt egyedi esetekben a foglalkozási kárenyhítési rendelet (Berufsschadenausgleichsverordnung) szerint számítják ki. Ez eseti alapon történik.

Az EU átvállalta a gyártók felelősségét

Az AstraZeneca esetében mégis elfogadta az EU, hogy az oltóanyaggal kapcsolatos problémák megoldását magára vállalja – nyilvánvalóan az oltás által okozott károkra vonatkozóan is.

„Az EU felel az oltás következményeiért, erősíti meg Erwin Rüddel, az CDU egészségügyi szakértője. „Hálásak vagyunk, hogy a gyógyszergyártók olyan gyorsan és nagy mennyiségben el tudtak minket látni. Úgy gondolom, hogy a felelősség kérdése ilyen helyzetben belátható szempont.” Ez az ára annak, hogy az EU államai gyorsabban juthatnak el a koronavírus okozta rémálom végére. A termékfelelősség elmaradása például hibás termékszériák esetében egyértelműen a gyártónak kedvez.

Ez annál is inkább fontosabb a gyártóknak, mert máskor a teszteléstől, a klinikai vizsgálatokon át a piacra kerülésig több év is eltelik. A mostani, gyorsított termékfejlesztés viszont erősen megnöveli a mellékhatások kockázatát.

Ki fizeti a számlát a végén?

A gyártók mindenképp érdekelte a kártérítési kockázatuk minimalizálásában. Thomas Schlegel szerint, aki orvosi- és egészségügyi jogot tanít a magántulajdonú Fresenius Egyetemen, „a végén az adófizetőt terheli a költség”.

Mivel az koronavírus elleni oltásokat az állam javasolja, a járvány elleni védekezésről szóló törvény (Infektionsschutzgesetz) alapján a közösség felelős a következményekért – vagyis a német állam. Ha azonban az EU a még nem ismert oltási károkért is átvállalta volna a felelősséget, akkor a szövetségi kormány Schlegel szerint a lépcsőzetes felelősség alapján továbbháríthatná azt Brüsszelre.

Hol jelentheted ha szerinted oltási mellékhatás ért?

Az oltási kár meghatározásánál és okának kiderítésénél Schlegel szerint sok jogvita fenyeget. „Az érintetteknek ez egyféleképpen mindegy”, mivel elsősorban a tartományi Versorgungsamt-hoz kell fordulni. Ez a hivatal dönti el, hogy a védőoltást követő károsodást az oltás okozta-e. A szövetségi kormány létrehozott egy bejelentő-portált hozott létre az érintettek számára az oltási mellékhatásokat illetően. A bizonyítási teher mindenesetre az érintettet terheli.

Mit kockáztat az orvos, ha nem ad megfelelő felvilágosítást?

A hiányos felvilágosítás esetén fellépő oltási károk esetén büntetőjogi következményekkel számolhatnak az oltást végző orvosok – testi sértés eshetősége miatt. A Heuking ügyvédi iroda szerint az oltást beadó személynél a Büntető Törvénykönyv 223. paragrafus, a segédkező egészségügyi személyzet esetében a 27. paragrafus merül fel. Rutinoltások esetén – például influenza ellen – Németországban általában nem kell orvosi előzetes beszélgetés. Schlegel szerint a pandémia alatt ez másképp van: ha hiányos információk alapján adja hozzájárulását egy érintett, az kártérítési igényt alapozhat meg.

Éppen emiatt Halléban egy gyanús eset után már csak orvosi tanácsadó beszélgetést követően oltanak. Ez nagyon nehéz az orvosoknak, mivel folyton nyomon kell követniük a változásban levő információkat és minderről tájékoztatniuk kell a pacienseket. Schlegel szerint paciensenként 15 perccel kellene számolni, miközben normálisan amúgy is csak 7 perc jut egy betegre.

Az orvosi beszélgetés lehetősége nélkül aláírt egyszerű tájékoztató nyomtatványok Schlegel szerint nem elégségesek – még akkor sem, ha azon „az eddig ismeretlen komplikációkat” is feltüntetik. Az oltást végző orvosoknak alaposaknak kell lenniük a felvilágosításnál. „Az oltási károk miatti, állammal szembeni kárigények törvényileg biztosítottak (…) de nem zárható ki a jelenlegi rendkívüli engedélyekkel, gyorsított eljárásokkal és ismeretlen kockázatokkal teli helyzetben a büntetőjogi felelősségre vonás sem”, magyarázta Schlegel.

Jár-e kártérítés, ha engedélyezett, de nem ajánlott oltást kérsz?

Hosszas bizonytalanságot követően végre megszületett a döntés. Azok a 60 évnél fiatalabb is jogosultak állami kártérítésre a Bundesversorgungsgesetz értelmében, akik a szövetségi minisztérium által jóváhagyott, de az RKI Állandó Oltási Bizottsága által korlátozás nélkül nem ajánlott oltóanyagát kérték, hogy mihamarabb oltáshoz juthassanak. A szövetségi parlament mindkét kamarája elfogadta a járványügyi védekezésről szóló Infektionsschutzgesetz 60. paragrafusa, 1. bekezdése 1a pontja ilyen értelmű módosítását. Ezáltal országos hatályú egységes jogszabályi előírást alkotott. Az intézkedés ráadásul visszamenőleges hatályú, egészen 2020. december 27-ig nyúlik vissza.
A tartományok ezt ugyan részben már korábban, saját hatáskörben rendezték, viszont nem mindegyik fogalmazott meg jogilag kötelező érvényű állásfoglalást vagy alkotott jogszabályt.

Elegendő biztonságot ad, amennyiben a Bundesversorgungsgesetz biztosítja az ellátást?

A Bundesversorgungsgesetz az igények csak az oltási károk és a miatta felmerülő többi kiadásnak csak kis részét fedi le. Ezért az oltási kárt elszenvedő pácienseknek ajánlatos mindig megvizsgálni, hogy fennáll-e az oltást végző orvos felelőssége. Ez például megtörténhet, ha nem tett eleget felvilágosítási kötelezettségének vagy kezelési hibát vétett (téves oltóanyagot adott be vagy nem volt megfelelő a higiénia).

Forrás: n-tv.de, heuking.de, anwalt.de, br.de