Ugrás a tartalomra

Magyarkaffee - 2014.07.30


Magyarkaffee - 2014.07.30

2014 julius 30
Sziasztok! 

Ausztriát sikerült kisebb veszteséggel elhagynunk. Elkezdtük felépíteni az életünket Németországban. Jelenleg Esslingenben élünk. A gyerekeim  Marci 5,  Matyi 8 és Zoi 10 évesek.

  Egy új életet felépíteni sem anyagilag, sem lelkileg nem egyszerű feladat. Azt hiszi az ember itt majd egyszerűbb lesz. Bizonyos érelemben az is. Tudsz dolgozni és  megkapod érte a fizetésedet. A lakások nagyon drágák. A beköltözés egy kisebb vagyonba került kifizettük a províziót, a kauciót és egy havi bért. A lakás árának 2,47 %-a a provízió a kaució pedig a Kaltmiete kétszerese ( az az összeg amihez még nincs hozzá számolva a rezsi), a Warmmiete pedig a rezsivel együtt értendő. Tudatlanul először azt hittem, hogy a Kaltmietét nyáron fizetjük a Warmmietét pedig télen. De ez nem így van! A Warmietét kell fizetni egész évben! Ha lakást akarsz bérelni nagyon meg kell gondolni, mert nem lehet évente váltogatni. Ahogy a mamám mondaná: "Ahány költözés, annyi leégés". Ki tudja még egyszer kifizetni a províziót? Persze előfordulhat, hogy provízió nélkül találsz lakást. Az éppen hol lesz? Mi  a gyerekek miatt nem tudunk váltani. Örülök, hogy beilleszkedtek az iskolába és az óvodába. Újabb költözéssel, új iskola, új barátok, új tanárok. Jelenleg sikeresek az iskolában és sok barátjuk van.
Ez mindennél fontosabb a számomra. Apropó gyerekek. A legidősebb, a kislányom most megy ötödik osztályba. Ez a mi esetünkben azt jelenti, hogy szeptembertől gimnáziumba fog járni. Nagyon izgul, vele együtt én is. Amikor mondták, hogy iskolát kell választani. Oh, jé hát fogalmam sem volt mi legyen, hová menjen? Nem ismertem az iskolákat. Magyarországon azért nagyjából tisztában lettem volna vele. Mi hol van? Hallod a nagyobb gyerekektől vagy szüleiktől,de itt... Egyáltalán nem ismertem sem az iskolákat , sem az iskolarendszert. Ha őszinte akarok lenni még most sem teljesen világos. Szerencsére az osztályfőnök nagyon segítőkész volt. Segített még az internet és a szórólapok. Az iskola ajánlotta Zoit a gimnáziumba. Az ajánlást nem kell feltétlenül elfogadni. Ráadásul az intézmény amelyikbe jelentkezel nem nézheti meg az ajánlást. Szülői értekezletekre jártam és nyílt napokra. Döntsük el egy 10 éves gyerekről, hogy meg tudja-e ugrani az akadályokat a gimibe. Számára az volt az elsődleges szempont, hogy a jelenlegi osztálytársaival együtt legyen. Ami persze itt természetes. Ez olvasható az iskola honlapján is, ha külön nem kérjük akkor az osztálytársak együtt maradnak. Így is lett, tegnap volt ismerkedős délután az ötödikeseknek. Megismerték a gyerekek az osztályfőnököket, az osztálytársaikat és, hogy hol lesz az osztályuk. Szinte az egész osztály együtt maradt. Szeptemberben 175-en kezdik az ötödiket, 6 párhuzamos osztály. Név szerint szólították a gyerekeket, mentek a pódiumra, majd immáron egy csapatként a terembe. Gondoltam, hogy Zoit is noszogatni kell majd, hogy kimenjen. Amint meghallotta a nevét mosolyogva, büszkén igyekezett előre. Egyébként elé szégyenlős, de őszintén most meglepett. Gondolom tartogat még ő a számomra meglepetéseket:)
Vannak történeteitek: külföldiként az iskolákban? Milyen tapasztalataitok vannak a felsőbb oktatásban ( Gimi, Reál, Werkreál, Berufschule)? Van még idő a nyelvtanulására és fejlesztésére az iskolában? Vannak fejlesztő órák?

Itt jelezném, hogy nagyon szívesen találkoznánk magyar családokkal. Olvastam róla, hogy Stuttgartban van magyar óvoda, azonban a gyerekeknek elég sok elfoglaltságuk van hét közben, úgy hogy nem szívesen utaznék. Kerékpárral viszont bármelyik játszótérre szívesen elmegyünk és találkozhatunk. 

Üdv. Mano

Manó összess cikke itt olvasható!