„Mi van, elfelejtettél magyarul”?

„Mi van, elfelejtettél magyarul”?

Azt mondják, ne mondjuk, hogy utálunk valamit. De ezt a mondatot bizony ki nem állhatom. (tulajdonképpen akkor nem is mondtam, hogy utálom) Sokunkkal előfordult már, hogy nem jutott eszünkbe egy szó, hiába volt a „nyelvünk hegyén”, mégsem sikerült felidézni. Ezen sokat ronthat, ha napi 12 órában egy másik nyelvet használunk. Ha idekint nem magyarokkal dolgozunk, hanem németül/angolul, bármilyen idegen nyelven kommunikálunk egész nap. Esetleg magyar párral rendelkezvén esténként használjuk míves anyanyelvünket, míg vacsora közben kivesézzük a nap történéseit. Na, de ott tartottunk, hogy nem sikerül felidézni a hiányzó szót. Mit teszünk? Olykor óhatatlanul megtörténik, hogy hozzányúlunk az adott idegen nyelv szókincséhez, és kisegítjük magunkat. A társaság rosszalló tekintetétől kísérve, persze. Bizonyára sokan azt hiszik, ez ilyen felvágós h*lyeség, és eljátsszuk, hogy jajj, hogy is van magyarul. Persze, tuti vannak rengetegen, akiknél erre megy ki a játék. De az általánosítás általában buta ötlet. ;-)

Ez nem kell, hogy bűntudatot keltsen bennünk. Persze nem azt mondom, hogy ez a megoldás. De nem is csúfolni való. Előfordult, hogy az itteni munkámról meséltem otthon, és olyan szóba ütköztem, melyet a magyar nyelvben még sosem használtam. Kimondtam hát németül. Természetesen megkaptam a címben szereplő bíráskodó kérdést. Aztán, amikor elmagyaráztam, mi is az a tárgy, és hogyan is használják, de nem ismerek rá magyar megfelelőt, érdekes módon nem volt, aki kisegítsen, és kimondja a ráillő magyar szót.  De ítélkezni mindig könnyebb, mint segíteni, akárcsak ilyen apróságban is.

Sokan árulásnak vélik, ha ilyesmi történik. Számos külföldön gyermeket vállaló magyar család kap bírálatot, mert a gyerek töri a magyart, vagy van egy kis akcentusa. De kérdem én, mi lenne a megoldás? Ha a gyermek minden tárgyat idegen nyelven tanul a külföldi iskolában, elég jól rááll az agya az adott nyelvre. Hiába beszélnek vele a szülők csak magyarul, akkor is kétnyelvű lesz a gyerek. A munkához hasonlóan pedig, több időt tölt el idegen nyelvű beszéddel, mint magyarul. Arról nem is beszélve, ha a szülők különböző nemzetiségűek. Akkor már otthon sem csak magyarul beszél a gyerkőc, hiszen a másik szülővel az ő nyelvén fog kommunikálni. Természetesen nem kényszeríthetjük rá csak az egyik vagy csak a másik nyelvet. Mi tehetünk?

Ápoljuk hát mindkét nyelvvel való kapcsolatát, és igyekszünk egy egyensúlyt fenntartani. Az otthoniakat pedig megróni az esetleges bírálatokért. Be kell látniuk, mennyi erőfeszítés van egy ilyen család nyelvi egyensúlya mögött, és ha a gyerkőc valamit helytelenül mond, hát javítsuk ki. A csak magyarul beszélő gyerek sem hibátlan nyelvtudással születik, keni - vágja a „j” és „ly” –s szavakat. Sőt a legtöbb felnőtt ember olyan kritikán aluli helyesírással rendelkezik, hogy inkább ezen kellene aggódnunk. Nem azon, hogy egy ilyen remek lehetőség, mint 2 nyelvű családban felnőni, milyen hatással lesz a gyermek magyar beszédére. Mert ez úgyis nagyrészt a szülőkön és magán a csemetén múlik.