Ugrás a tartalomra

Beszámoló: Hogyan vertek át a magyar munkaközvetítők...

Beszámoló: Hogyan vertek át a magyar munkaközvetítők...


Beküldte: Utitárs2010

 
kamu állásajánlat németországbanmegtörtént eset. Szomorú:
Elindultam szép hazámból… Az oka egy telefonszám volt, amit az Apród egyik számában találtam. Felhívtam, mert jól hangzott. Nyelvtudás nem kell, 8 eurós órabér, 55 ezret kell befizetni az útra, kisbusszal kivisznek.
Ùgy is volt. Gyülekező a Keleti pályaudvar főbejáratánál. Harminc ezret már korábban befizettem közvetítői díjként.
Megjelent egy fickó, aki nekem nem nagyon tetszett, de láttam, hogy a többiek nem nyugtalankodnak, hát nem szóltam, nem kérdeztem.

Leperkáltuk a pénzt, aztán be a rozoga kisbuszba, és irány Németország, a munka, a jólét, a biztonság.
Egyenként tettek le bennünket. Az elsőt rögtön Passau után egy kis faluban. Aztán sorban mindet, csak azon csodálkoztam, hogy valahogy az autópálya mellett volt minden munkahely. Gondoltam is magamban, hogy jól megszervezte, nem kell neki nagy kitérőket tenni.

Én voltam a kilencedik, engem Kasselban tettek ki, egy utcában, egy ház előtt. Azt mondta a srác, hogy neki a másik kettővel tovább kell mennie, mindjárt jön értem valaki. Aztán elhúzott.

Vártam, egyre nyugtalanabbul, mert éhes is voltam, szomjas is, Budapest óta nem ettem, nem ittam. A fickó nem kínált, a benzinkutaknál ugyan ehettem volna, ha lett volna pénzem. De WC-re sem volt, úgyhogy mindig félre kellett szaladnom a bokrok közé. Legalább 15 órája, hogy utoljára ettem valamit.
Kezdtem fázni is, akármennyire enyhe is a január, estefelé már hűvös van. Olyan nyirkos-hűvös.

Közben beesteledett, de nem jött senki. Nem mertem onnan elmozdulni, hátha pont akkor jönnek értem. Éhes voltam, szomjas voltam, fáztam, mindez annyira kínzott, hogy elálmosodtam. Jobb híján lefeküdtem a bokrok aljába, legbelül még reménykedtem, hogy hátha csak késnek, akiknek értem kellene jönniük.

Reggel elgémberedve ébredtem. Már nem éreztem az éhséget sem, csak szomjas voltam. Láttam valami kocsmafélét a közelben, ott kotorásztam a szemétben, volt, aki benne hagyott az üvegben egy kortyot, azzal együtt dobta el. Annyira elég volt, amit találtam, hogy ne száradjon ki a szám. Később egy zsömlének a csücskét is kihalásztam, de nem bírtam megenni. Az őrhelyemet nem mertem elhagyni.

A negyedik reggel arra ébredtem, hogy valaki felráz, és nekem ismeretlen nyelven beszél hozzám, hol halkabban, hol hangosabban. Nem értettem, sem a nyelvet, sem a helyzetet. Már akkorra annyira szédültem, hogy csak a segítségükkel tudtam talpra állni.

Betettek egy kocsiba, ahol akár le is fekhettem, és ahol legalább meleg volt. Vittek valahová, nem tudom, mennyit mentünk, mert elbóbiskoltam megint.
Egy kétemeletes ház előtt szálltunk ki, bekísértek, leültettek és otthagytak. Jött egy hölgy, aki megint beszélt hozzám, egyszer csak hallottam egy ismerős szót, papír. Gondoltam, hogy az igazolványom kell neki. Odaadtam. Felderült az arca, bevezetett egy irodába, ahol mindjárt ablakot nyitott. Tudtam, hogy miattam, mert akkor már négy napja nem mosakodtam, és négy éjszakát töltöttem a bokorban. A másikba jártam szükségre, de papír híján száraz falevelekre szorultam.

A hölgy fogta a telefont, és valakivel hosszasan beszélgetett, majd átadta a kagylót nekem.A vonal másik végén megszólalt egy női hang, végre érthető nyelven, magyarul. Elmondta, hogy egy hajléktalan otthonba kerültem, ahol befogadni nem tudnak, mert nem vagyok jogosult, a város nem téríti meg a költségeimet. De annyit tudnak értem tenni, hogy megfürödhetek, kapok egy meleg ebédet, tiszta ruhát, és villamosjegyet, hogy el tudjak menni a városházáig, ahol kapok egy buszjegyet Magyarországra. Mindenre csak azt tudtam mondani, hogy igen… igen…

Ez volt a nagy kirándulás Németországba. Azóta megint itthon vagyok, és azon gondolkodom, hogyan tudnám elmesélni minél több embernek ezt a történetet.

​----------------

Írj te is beszámolót!

Sikerült Németországban letelepedni, munkát és állást találni? Kérjük oszd meg tapasztalatodat, sztoridat velünk. Küldd el emailben a posta (kukac) nemetorszagi-magyarok.de címre!