Angéla Beszámolója: Új élet Németországban 1400€ -val nyelvtudás nélkül


-
Angéla Beszámolója: Új élet Németországban 1400€ -val nyelvtudás nélkül
Ma két éve jöttünk ki (2015.05.11). :) Egy kis nosztalgia:.
Bp, 35m2, frissen felújítva, viszont nem teljesen befejezve, viszonylag kevés hitel, biztos állás nekem, havi kb. 200ezer, (inkább több, mint kevesebb, már 8 éve) nem olyan rossz. Férjemnek viszont mesébeillö munkája volt Mo-on, azaz hol volt, hol nem volt. Ha volt minden oké volt, de a sok elmaradást soha nem tudtuk behozni. Babát szerettünk volna… 35m2???, ha az én fizum kiesik, hova, hogyan? Egyik napról a másikra döntöttünk, felmondok, és egy hónap múlva indulunk. Nekem egy erösen megkopott, sosem volt nagyon jó német nyelvtudásom volt, a férjemnek egy általános iskolában szerzett – az sem most volt – szintén megkopott nyelvtudása. Ezen kívül volt kb. 1400 Eurónk és nagyon reméltük, hogy a maradék 250e Ft-os kintlévöségünk is beérkezik még a közeljövöben, munkabérböl.
.

Május 3-án volt az utolsó munkanapom. Elkezdtünk szállásokat keresni. Levelezés után megtörtént az elsö telefonbeszélgetés. Valahogy összemakogtam a dolgot. Legalább gyakoroltam. Május 11-én kiérkeztünk. Hoztunk sátrat vész esetére :) ki tudja tényleg lesz-e szállás. Micsoda elvetemült ötlet volt :) Képzeljétek, hogy olyan idö volt, mint pár hete. Hideg, esös. A szállás bejött, sátor maradt a kocsiban. Jah, egy Lupoval jöttünk. :).
.
Megérkeztünk Augsburg mellé, SzörnyellaDeFrász 3 hétre 600 euróért adta ki az alagsori lakóegységet. Valamelyik szoba wc lefolyócsöve a szobánkon ment keresztül, de nem sokat voltak otthon, Istennek hála . Nem engedett bejelentkezni. És a fütés is hagyott kívánnivalókat maga után. Jajj, tudom, az elöbb még sátorban gondolkoztunk. :) Ahhoz képest palota volt. A szobában egy kis fözösarok is volt, kád a saját fürdöszobában, internet..

-


Ki volt számolva a kajánk, x melegszendvics, x toastkenyér, egy konzerv naponta, küldözgettük 1000rel az önéletrajzokat. Tanultunk. Megvettük a telefonkártyát. Betettük a kártyafüggetlen telóba. Emlékszem, mikor elöször csörgött a telefon…. Dobáltuk egymásnak, te vedd fel, nem inkább te… :) Aztán felvettem, valamit makogtam, a férjemet letagadtam, megbeszéltük, hogy visszahívja a közvetítöt. Visszahívta, német-angol vegyesben megbeszélte az elsö állásinterjút. Tudás kevés, de az elsö tapasztalaton túl voltunk. Közben napi szinten gyalog jártunk be érdeklödni Augsburgba, napi minimum 10-20 km-t sétáltunk. Autót csak akkor használtunk, ha messzebb kellett menni, pl. állásinterjúra. Feleslegesen nem költöttünk üzemanyagra, parkolásra.
>
Lényeg, 3 hét múlva, június 1-én, amikorra be tudtunk költözni a panziószobába (saját fürdö, közös konyha), amit uncsitesóm intézett nekünk, már minkettönknek volt munkája. Itt tudtuk, hogy csak 5 hónapot maradhatunk, de ez elég volt, spórolás ment tovább. .

Büszke voltam rá, hogy magunknak találtuk a munkát, magunk intéztük a bankszámlanyitást, finanzamtot, AOKt, késöbb dokit, mindent mindent. Persze nem volt zökkenömentes a kezdés, 1 hét után kiderült, hogy mégsincs munkánk, aztán engem felhívtak, hogy mégis van, menjek egy másik helyre. Azután a szállásadónk pékségébe pont kerestek embert, uh lett a férjemnek is 2 héten belül újra munkája. Én is kerestem egy biztosabb állást..


Kicsit muja vagyok, vagy mujának látszom, de ez magyarul is jellemzö tud rám lenni :) – valószínüleg ezért, sorban nem fizettek ki a munkáltatóim, 200-250 eurokat lecsíptek a béremböl. Mujaságom leküzdése után nagyon határozott tudok lenni. Valószínüleg ezért történt, hogy a szállodás munkaadóm szaladt utánam, hogy mennyit fizessen, mennyi kell, 200? 300? Én meg mondtam, hogy majd kiszámolom mennyi jár, és annyit. Na akkor kaptam gyorsan Trinkgeldet is, utána soha :) (a Chefinnel találkoztam múltkor és még mindig visszamehetnék :) ) Mindenhol megkaptam végül mindent, volt akiböl az utolsó 20 eurot is kisajtoltam, már csak tapasztalatszerzés miatt is, meg mert belejöttem :).
.
Közben kiderült, hogy babát várok. :) Paff.

5 hónap alatt – november 1-re - spóroltunk össze annyit, hogy ki tudtunk venni egy 3 szobás lakást, kifizettük a kauciót, vidéken, kis faluban - nem keveset jártunk utána – utáltam telefonálgatni. Ki szereti hülyének érezni magát?, nem vagyok perfekt, pláne nem beszédben. De leküzdöttem az egómat és telefonáltattam és végül sikerült, megérte. Tudtunk venni egy mosó-szárító gépet is, egy matracot (ágy nélkül, terhesen, edzésben voltam), el tudtuk kezdeni építeni a konyhánkat, tudtam német kurzusra járni, amit magamnak fizettem és férjem be tudta fejezni a jogosítványát és vettünk karácsonykor egy karácsonyfát :). Hálát adok érte minden nap, hogy ez sikerült és most ilyen gyönyörü helyen lakunk és hogy itt lehetünk. Bár messze vagyunk még a kolbászból való kerítéstöl, és még sok elmaradásunk van, de haladunk. Gyorsabban, jobban, mint életemben eddig bármikor..

-

.
Ma már kicsit pofásabban néz ki a lakásunk, már van pl.: ágyunk, szekrényünk, tükrünk, befejeztük a budapesti kis lakást, ki tudtuk adni végre, meg tudtuk csináltatni a Lupo nagyszervizét, van még egy autónk - ami nélkül vidéken nem müdödik az élet - és ma pl. lefestettük le a balkont is :) de mindig vannak bútoraink, amit akkor hoztunk ingyen, söt a közelmúltban is hoztunk még ingyen bútort. A fiunk 15 hónapos, a férjem azóta másik munkahelyen dolgozik, de már több, mint egy éve ugyanott és ezt szereti csinálni. Elöször is nagy nagy köszönet a családjainknak. Köszönet az unokatesónak, aki az elsö biztató szavakat mondta. Azután pedig, hogy segített tanácsokkal, és köszönet, hogy beajánlottak a korábbi panziószobájukba és néhányszor – ebben az ínséges idöben – megvendégeltek bennünket. Köszönet a német szállásadónak a szállásért, a munkalehetöségért és az ingyen elvihetö bútorokért, babadolgokért, a magyar barátainknak a fuvarokért , és szintén nekik a sok jó tanácsért, információért, magyar szomszédainknak, akik elhozták a konyhapultunkat az üzletböl, akiktöl kaptunk rengeteg dolgot, testvérének, akit egyszer láttam eddig, de akitöl olyan és annyi babaruhát kaptunk, hogy még mindig tudjuk használni öket. A magyar panziótársaknak, akik szintén besegítettek néhányszor. A magyar postás lánynak a jó tanácsokért. A közösségi forumokon mindenkinek, rengeteget segítettetek. Nekem még egy rossz tapasztalatom sem volt veletek, vagy csak öregszem és romlik a memoriám :) .
.
Remélem segíthetünk ezzel.
Szép napot! .
Angéla

​----------------

Írj te is beszámolót!

Sikerült Németországban letelepedni, munkát és állást találni? Kérjük oszd meg tapasztalatodat, sztoridat velünk. Küldd el emailben a posta (kukac) nemetorszagi-magyarok.de címre!
Kulcsszavak: 
németországi beszámolók
Kategória: 
Infó Téma: 
Beszámolók
-

Legolvasottabb cikkeink

-
Scroll to Top